Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 4-5. szám - MŰVÉSZET - Késmárky Mária: Nagy István-emlékek Baján

MŰVÉSZET

KÉSMÁRKY MÁRIA

NAGY ISTVÁN-EMLÉKEK BAJÁN

Száz éve született. Csikmindszenten, harminchat éve halt meg Baján. Él-e még — s hogyan — azok emlékezetében, akik élete utolsó periódusának voltak tanúi? Utána kellene járni, fel kellene jegyezni... mindenkit sürget az idő: nem lenne szabad úgy „elengedni” az emlékezőket, hogy kimondatlan maradjon a csak bennük élő tudás. Meg kellene kérni őket: meséljenek.

Ilyen és ehhez hasonló gondolatok késztettek arra, hogy felkeressem és megszólaltassam Nagy István festőművész bajai ismerőseit, barátait, kollegáit. A pontosság érdekében magnóval mentem.

Gyűjtés közben nemcsak örömben volt részem, hanem bánatban is, mert alig telt el egy hónap, s beszélgetésünk után örökre eltávozott közülünk a hajdani „mecénás”: Dr. Aszalós Imre nyugalmazott szemész főorvos. A tőle szerzett információk gazdagsága és ez a tény arra kötelez, hogy elsőként az ő emlékezéseit adjam közre. A véle folytatott beszélgetésre 1973-ban egy téli délután került sor.

— Imre bácsi akkor is hallott róla, amikor még nem volt Baján Nagy István?

— Nem, nem hallottam róla. Éber Sándorral mentem el hozzá, és azután nagyon sokat voltam vele együtt, részben a lakásán, ahol a képeit élveztem, részben ő jött föl hozzánk a volt Mátyás király tér 6 alatt levő lakásunkra, hogy egy-egy uzsonna mellett elüldögéljünk; mert rendkívül szűkszavú ember volt, akivel nagyobb eszmecserét folytatni nemigen lehetett. Azt láttam, hogy a nálam levő képeinek nagyon örült. Ha együtt sétálgattunk is, legfeljebb egypár odavetett félmondata volt. Pl. megjegyezte, ha egy-egy képét dicsértem, hogy „én és Rembrandt...”. Ha egy-egy kiállításról beszélgetni próbáltam vele, akkor is csupán rövid tetszését vagy nemtetszését fejezte ki. Pl. Egryről rendkívül elismerően nyilatkozott, bár tudta, hogy Egryt a nagyközönség egyáltalán nem értékelte. Egyszer kijelentette, hogy: „hozhatnának akárhány Egry-képet, az úgysem köllene senkinek”. O a magyar művészek közül rendkívül kevésről tett nyilatkozatot. Elismerően szólt Egryről, Medgyessyről, Kosztáról.

150