Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4-5. szám - NÉP - TÁJ - HAGYOMÁNY - Schalk Gyula: Az ősmagyar népi csillag- és csillagkép nevek
KÖLTÉSZET A következő néhány a megszemélyesítés gyönyörű ősmagyar példáját szolgáló csillagnévnél keresve sem találhatnánk költőibb és mesésebb összeállítást. Szinte megelevenedni látszanak ezek a magyar népmesék lapjaiból kilépő csodálatos szépségű és hangzású nevek és személyek: Ágas csillag, Sátoros, Szárnyas, Hunyéta, Álmatlan, Halovány csillag, Szőke, Hályogos, Horgas, Gyalog csillag, Futó csillag, Fürtös csillag, Tejfeles, Kétkezű, Hármas levelű, Nehéz lábú, Alföldi csillag, Délszaki csillag, Levegőcsillag, Tengercsillag. Vagy a következők: Aranyhajú csillag, Aranyszemű csillag, Arannyal versengő, Leányszemű, Vérrel versengő, Kunyhóba tekintő, Tengerbe kacsintó, Árvaleány pillantása, Ködszemű, Keresztbenéző, Vérszemű keresztes csillag. Többségüknek vonzó és szerencsés hangulatú még a nevük is. Sajnálatos módon hozzá kell tennünk, hogy a felsorolt csillagok legtöbbjének nem ismerjük az égbolton való megfelelőjét. A kutatómunka nagyobb részének ma már arra kell irányulnia, hogy megtaláljuk. Itt említjük meg, hogy a népi csillag- és csillagképnevek kutatástörténeti adatai nem teljesek. Számos szétszórt adat kerül és kerülhet napvilágra különböző szakfolyóiratokban. Rajtunk múlik, hogy az adatokat összegyűjtsük, elemezzük és kiegészítsük. Annál is inkább, mert az ősmagyar csillagos égbolt nagy áttekintő feltérképezése még késlekedik. Az egyetlen ősmagyar csillagképeket és csillagneveket tartalmazó csillagtérképet Toroczkai- Wigand Ede 1915-ben megjelent Öreg csillagok című munkájában találhatjuk. A térképet Nagy Sándor rajzolta, összesen 45 csillag- és csillagképnevet találunk rajta. (15 csillagképnevet, 26 csillagnevet, 1 nevet a Tejútra, és 3 név esetében nem lehet eldönteni, hogy az elnevezés csillagra vagy csillagképre vonatkozik-e.) A térkép lényegében művészi felfogású ábrázolása a magyar népi csillagnevekből és csillagképekből összeállított égboltnak. Hiányossága az, hogy nem tekinthetjük az ősmagyar égbolt hű másának, mivel nem ismeretesek esetleges népművészeti forrásai. Valószínűleg az egyes ősi eredetű csillagképnevek a fantázia rajzai. Valószínű, hogy e figurákhoz egykori őseink főként a mese- és mondavilágban vagy a mindennapi életben előfordult fogalmakat és képzeteket kapcsoltak, és nem vagy csak nagyon ritkán jelenítették meg őket képszerűen is az égbolton. A képszerű megjelenítésnek ugyanis nyomára kellene bukkannunk a népművészeti alkotásokban (faragott vagy festett csillagképfigurák stb.). Nem ismerünk olyan ősi éggömböt sem, amelyen az ősmagyar csillagképeket ábrázolták volna, pedig a forgó csillaggömbök a csillagos égbolt ábrázolásának 109
