Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4-5. szám - NÉP - TÁJ - HAGYOMÁNY - Schalk Gyula: Az ősmagyar népi csillag- és csillagkép nevek
egyik igen fontos és a múlt századig használt eszközei voltak. Mindezek alapján csaknem bizonyosra vehető, hogy néhány csillagképen kívül, amelyek ábrázolását meg is találjuk (Göncöl, Fiastyúk, Kaszás), az égbolt ősmagyar szereplőit nem ábrázolták őseink. A csillagokhoz kapcsolódó mesék és mondák a szabad ég alatt, a pásztortüzek mellett terjedtek, és az éppen elhangzott mese vagy legenda egy-egy hősét, szerszámát vagy állatát közvetlenül vitték képzeletükben az égboltra át anélkül, hogy azokat akár fából megmintázták volna, akár lefestették volna. ŐSVALLÁSUNK NYOMAI, ÖRÖM ÉS BÁNAT A magyarok ősvallása körül sok vita támadt a szakemberek között. A kérdés: vajon ősvallásunk sámánizmus volt-e, vagy pedig még ennél is kevesebb értékű babonás jelleget mutató egyszerű természetimádás. A népi csillagnevek arra utalnak, hogy a csillagok az ősmagyarok előtt természetfeletti hatalommal bíró, de emberszerető szellemek. Az ősmagyar égbolt e humanizmusa igen értékes és figyelemreméltó vonás. Voltak persze olyan csillagok is, amelyektől félni kellett. És a csillagos éghez fűződő különböző babonák nyomai még napjainkban is élnek a népképzeletben. Ilyen babona volt (és ma is az) a jövő lehetőségeinek, titkainak „leolvasása" az égboltról. Ez a fajta jövőjóslás nem pontosan azonos a ma is ismert asztrológiával. A bennük való hit a népi mondásokban tükröződik, és még a múlt század végén is sokat lehetett gyűjteni belőlük. így pl. Kálmány Lajos gyűjtéséből tudjuk, hogy a Szeged környékiek úgy tartották: „Ha Karácsony écczakáján sok csillag van az égön, akkó jó termés lösz, mög jószág is lösz.” Nagy jelentőséget tulajdonítottak a csillaghullásnak is, mely ha sűrű, akkor sok felé esőt jelent, mások szerint szelet. Végzetes a fiataloknál, ha lefut a csillaguk, mert vége a szerencséjüknek. A „Feljött a csillaga” és „Leszállt a csillaga” is arra utal, hogy a szerencse a csillagokba van írva. Az ősi magyar néphit szerint vannak jó, és vannak rossz csillagok. A mondások napjainkig gyönyörűen tükrözik ezt a hitet: „Rossz csillagok járnak.” „Rossz csillagzat alatt született.” „Szerencsés csillagzat alatt született.” „Rossz a csillagok állása” stb. Akinek jó a csillaga, azt általában irigylik. Az ősmagyar csillagos égbolt szerencsecsillagai közül ma már csak egyet ismerünk egész határozottan, és ez a Nagy nyári háromszöget a Lant, a Hattyú és a Sas csillagképek legfényesebb csillagait összekötő képzeletbeli egyenesek alkotják. A Delfint az ősi magyar hagyomány Kis kereszt-ként tartja számon. Ez a csillagkép a vándorok, szegény legények, „lókötők” - tehát még, Uram bocsá, a kisebb tolvajok szerencsecsillaga is volt. A kikötés az volt, hogy mielőtt valamilyen kétes vállalkozásba kezdett a szegénylegény, fel kellett rá pillantani és hirtelen azonnal, egyszerre meg kellett találni. (Ez nem éppen könnyű feladat, mert a Delfin csillagkép csillagai halványak. Szobából, világos helyről kilépve azonnal nem lehetfelismerni, hozzákell szoktatni a szemet a sötéthez.) További szerencsecsillagok még az ősmagyar hagyomány szerint: Szerencsecsillag, Cigányok. (Ha csillagkép, akkor valószínű a Sas, ha csak egy csillag, akkor a Sas legfényesebb csillaga, az Atair.) Kisdedek, Szegény ember szerencséje, Utas ember szerencséje, Kisasszonyok öröme. Nem túlságosan sok csillag neve utal az örömre és szerencsére, mutatván, hogy az ősmagyarok élete sokkal több megpróbáltatásnak volt kitéve, mint szerencsének és örömnek. Az ősi csillagos égbolt a szegény mindennapokból, a munkával és küzdelmekkel kapcsolatos fogalmakkal volt benépesítve. A szépség és öröm csillagai csak képzeletben a különböző mesehősök odahelyezésével váltak az ég ősmagyar lakóivá. Van azonban Bánat és Elátkozott csillag az égen. Van Fogoly és van Magános csillag is. És van természetesen a szerelemre utaló csillag is a magyar égbolton. A Páros és Páratlan csillag feltétlenül ide tartozik. („Páros csillag ritkán ragyog az égen.”) Időközben kiderült, hogy nincs igaza ennek a dalnak sem, mert a csillagok több mint negyedrésze kettős vagy többes csillag, és inkább a magános csillagok a ritkák. Ott látjuk a magyar égen a Vőfénycsillagot, a Nászvezetőt, a Mátra szerelmét, mely utóbbi a szeretet szerencsés csillaga. Van csillaga a Jámborok-nak is. 110
