Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 4-5. szám - NÉP - TÁJ - HAGYOMÁNY - Schalk Gyula: Az ősmagyar népi csillag- és csillagkép nevek

lansága miatt. Annak a két csillagnak a neve pedig, amely a Kis Medvében a Sarkcsillagtól legmeszebbre esik, KÉK SZÜRKE és LISZTES SZÜRKE a neve (ló). A köztük levő három kis csillag a KÖTÉLCSILLAG, amellyel a lovak a VASKARÓ-hoz vannak kikötve. A NAGY MEDVE ebben a felfogásban HÉT RABLÓ, akik a lovak után ólálkodnak. Sajnos, a mi magyar csillagneveinkben az ősnomádnak nem találjuk ilyen világos nyomait. A később szóba kerülő hasonló jellegű csillagnevek jó része is beazonosíthatatlan. Bizonyosra vesszük azonban, hogy az ősmagyar csillagtiszteletről az ázsiai népek csillagtisztelete adhat jól körvonalazható hirt. Északi nyelvrokonaink mindegyikénél feltárhatók az égitestkultusz nyomai (szamojédok, osztyákok, vogulok stb.). A finn mitológiában számos nyoma van a csillagok megszemélyesí­tésének. A magyar mesék Nap és Hold valamint Szélkirályfiaihoz hasonlóan náluk is háztar­tása és családja van az égbolt nagy lakóinak. Eszközeik is vannak: Orionnak (Väjnämöjnen félisten) kaszája van csakúgy, mint nálunk. Egyes csillagképek egyes népeknél éppen úgy, mint nálunk tárgyakká válnak, így az araboknál a Göncöl: Koporsó három siratóvol. Ez egészen rövid összehasonlítgatás nyomán is látjuk: az égbolt az egyes népek életkörül­ményei szerint, hite és elképzelései szerint népesedik be állatokkal, eszközökkel, istenek­kel, tárgyakkal. ŐSMAGYAR IDŐMUTATÓ CSILLAGOK ÉS CSILLAGKÉPEK A legrégibb csillagos égbolttal kapcsolatos hagyományunk az időmutató csillagok sora. Még azon népeknek is, amelyek nem tulajdonítanak nagyobb jelentőséget a csillagképeknek, van időmutató csillaguk és csillagképük. Nálunk is, jeléül annak, hogy népünk életében az idő­mérés szükségletét a csillagos égbolt fedezte. Ilyen csillagkép a Nagy Medve (Nagy Göncöl) és a vele járó Kisbéres (Alcor). Ennek állásáról a nép pontosan tudja, hogy éjfél előtt vagy éjfél után van-e. Az ősmagyarok is rájöttek arra, hogy az egyes csillagképek egy teljes fordulatot 23 óra 56 perc és 4,09 másodperc alatt tesznek meg. (Persze ezt a pontosságot a nomád népek nem érhették el, ez a Földtengely forgásának pontos ideje.) A csillagképek állása alapján azonban megfelelő gyakorlattal egyórás pontossággal is megállapítható az éjfél előtti utáni idő. A palóc földön: „Kincső” (Göncöl) - az éjszaka órája. De óracsillag még a HAJNALCSILLAG és a VIRRADÓ CSILLAG is. Az előbbi reggel 3 órát, az utóbbi 5 órát mutatott. Egyikük nyilvánvalóan a Vénusz bolygó, amely a Nap előtt kel. A Virradó csillag pontos azonosítására nincsenek adatok. Időmutató szerepük volt még a régi magyarok életé­ben a következő ősi magyar néven szereplő csillagoknak is: Hajnal hírmondója Alkonycsillag Esthajnalcsillag Vacsoracsillag Pásztorok serkentő csillaga Közülük bizonyára a Vénusz változatos elnevezéseivel is találkozunk. Hajnalt jelölhettek a Hajnal hírmondója, a Határjáró csillag és a Pásztorok serkentő csillaga. A Határjáró csillag valószínűleg a láthatárhoz közeli, a Nap előtt felkelő csillag lehetett. A virrasztó, az álomhozó és az éjféli csillag az éjszaka közepén volt látható csillagok közül kerülhettek ki. ÉVSZAKCSILLAGOK ÉS -CSILLAGKÉPEK Hogy az Állatöv jegyeihez kötötték-e őseink az évszakok bekövetkeztét, nem tudjuk. Bizonyos azonban hogy a csillagképek lassú évi körbevándorlására felfigyeltek őseink is. Feltétlenül évszakokat jelző csillagoknak tekinthetők azonban a következő ugyancsak népi csillagnevek: Kikelet hírmondója (Tavasz), Rétszagoló (Ősz), Harmatlegelő (Tavasz), Őszi 107 Álomhozó csillag Virrasztó csillag Határjáró csillag Éjféli csillag

Next

/
Thumbnails
Contents