Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4-5. szám - NÉP - TÁJ - HAGYOMÁNY - Schalk Gyula: Az ősmagyar népi csillag- és csillagkép nevek
Égigérő fa című munkáját a Pécsi TIT Szervezet adta ki 1961-ben. Napjainkban Dr. Mándoki László végez igen kiterjedt csillagnévkutatást. Különböző szakfolyóiratokban meglehetősen szétszórt az idevágó irodalom. (Ezúttal a külföldi irodalom felsorolását mellőzzük. A legjelentősebb nemzetközi munka e téren Thompson Motif-lndex cimű hatalmas munkája, melyben a folkirodalom idevágó részének is jelentős hely jut.) A hazai ősmagyar csillagos égbolt nagy összefoglaló feltérképezése azonban késlekedik. Pedig fiatalságunk előtt már azok a fogalmak is ismeretlenekké váltak, amelyeket az eddigi kutató munkák nagy erőfeszítések árán tisztáztak. Ennek egyik oka, hogy az erre vonatkozó munkák nagy része alig hozzáférhető. A másik ok pedig - ami egyben az egész téma kutatására visszahat —, hogy mai gondolkodásmódunk már jelentősen elüt az ősmagyar égboltot benépesítő fogalmaktól és képzetektől. Még akkor is, ha a csillagos égbolt egyre erősebben vonzza a technika és az űrkutatás nagy eredményei révén ifjúságunkat. Aki az ősmagyar csillag- és csillagképnevekből szeretne valamit átmenteni az utókorra, annak a szó szoros értelmében utolsó pillanatban kell kopogtatni azoknál az öregeknél, akiknek apját és anyját és nagyszüleit még valóban a csillagok altatták és keltették. A magyar csillagos égbolton támadt űrt akkor tapasztaltam, amikor a FÖLD ÉS ÉG című folyóirat hasábjain az utóbbi néhány év során megkíséreltem feldolgozni a csillagos égboltot a csillagképek sorrendjében. Ami e munkában leginkább hiányzott: az egyes csillag- és csillagképnevek magyar mondabeli háttere. (A klasszikus égbolton ugyanis egész mondakörök elevenednek meg az égbolton. Pl. Androméda-mondakör.) A következőkben az ősmagyar csillagos ég általános leírását követően szeretném bemutatni a rendelkezésre álló népi csillag- és csillagképneveink saját felfogásom szerinti témakörökbe való csoportosítását is. Meggyőződésem ugyanis, hogy ilyen módszert követve számos következtetést vonhatunk le őseink mindennapi életét, világképét, szokásait, vallási képzeteit és érzelemvilágát illetően is. AZ ŐSMAGYAR CSILLAGOS ÉG Az égbolt isteni mivoltának őshite valamennyi nép hagyományában fellelhető. Még akkor is ha a csillagokat és csillagképeket ma már nem személyesítjük meg, szólásainkban, nyelvünkben él a tudat, hogy az égbolt az istenek, hősök, táltosok és mesebeli állatok lakhelye volt egykor. Él ez a tudat a napjainkban hivatalosan használt csillag- és csillagképneveink alapján is, jóllehet születésük óta nagyot haladt előre a világ, ezekben is a régi népeknek az égbolthoz fűzött elképzeléseik, meséik, mítoszaik tükröződnek. A csillagok még az űrkorszakban is járnak, kelnek, nyugszanak és futnak a nyelvünkben, mintha lábuk lenne, mintha személyek lennének. Ugyanezt teszik a csillagképek és többi égistestek is. Való igaz, hogy — amint azt Kandra Kabos annakidején írta — bár több mint ezer éve annak, hogy az égbolt megszűnt az ősvallás bibliája lenni, fogyatékos töredékeiben mégis sejthetjük, hogy az elmúlt századok képzelete az egyes csillagokban és csillagképekben az istenek palotáját, kertjét, asztalát, szemét, ujját, vetését és szerszámait véli felismerni. Sajnos azonban csak töredékeket sejtünk abból a magyar égből, amely a honfoglalás táján és azt megelőzően a magyarok képzeletét foglalkoztatta. A csillagos égbolt ábrázolásának története nagy korszakai közül főként az arab és gorög korszak volt az, amely rányomta bélyegét a magyar csillagos égboltra is. Sorra átvettük a görög és latin csillag- és csillagképneveket, amelyeket ők az araboktól kölcsönöztek. A kereszténység felvételével az egykori ősi égbolt csillagképei kiszorultak, és helyüket végképp betöltötték az új elnevezésű, az ősmagyarok számára bizonyára ismeretlen istenek és hősök képei az égbolton. A magyar mondavilág hősei, félistenei az egykori nemzetalapitó hősök, akiknek csillagai és csillagképei lehulltak az égről, azonban még sokáig éltek a nép képzeletében. Élnek még ma is. Éltek a múlt században is. Ugyanakkor a kérdés egy meglehetősen nehéz oldala, hogy bár sokan emlékeztek eredeti ősi magyar csillag- és csillagkép-elnevezésekre, azok egy tekintélyes részét nem tudták azonosítani. Vagy ki tudja ma már megmondani, melyik volt a „Magyarok csillaga”? (Egyes kutatók szerint a fényes 105
