Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4-5. szám - NÉP - TÁJ - HAGYOMÁNY - Schalk Gyula: Az ősmagyar népi csillag- és csillagkép nevek
„A Magyar csillagos ég még mindig várakozáson felül gazdag, ha nem gazdagabb más népekénél. Hátha még adtunk volna rá valamit és nem hagytuk volna örökségök és hagyományuk letétemé- nyezése nélkül kihalni azon utolsó nemzedéket is, melyet még a csillagok altattak és költöttek, melynek még a csillagos ég volt esztendőre szóló naptára vagy az éjszaka minden pillanatában megtekinthető égi órája!” (Kandra Kabos: Magyar Mythológia) SCHALK GYULA AZ ŐSMAGYAR NÉPI CSILLAGÉS CSILLAGKÉPNEVEK Hetvenöt esztendeje annak, hogy Kandra Kabos leírta a fent idézett sorokat, de talán sohasem voltak aktuálisabbak, mint napjainkban, hiszen „a csillagok altatta és keltette nemzedéknek” ma, háromnegyed évszázaddal az ősmagyar égbolt nagy kutatójának munkássága után már a nyomait is alig találjuk széles e hazában. Ma még inkább félő, hogy az ősmagyar csillagos égbolt összes lakóival együtt a feledésbe merül. Tudják ezt mindazok, akik akár a nyelvészet, akár az etnográfia, akár a csillagászat oldaláról közelítik meg a kérdést. A népi csillagnevek etnológiai és mitológiai felhasználásának nagy úttörői jobbára a múlt században dolgoztak. Ipolyi Arnold 1854-ben megjelent Magyar Mythológiája harmadszor és utoljára 1929-ben hagyta el a nyomdát. Műve annak idején sok vitát váltott ki, de a maga nemében napjainkig páratlan vállalkozás a magyar mitológia megírására. Elődje és kortársa is Kálmány Lajos, akinek tanulmányai és kutatásai ma már szinte hozzáférhetetlenek. Lugossy József Populáris Astrognosis (Ősmagyar csillagisme) című sokáig csak kéziratos művében közel 300 olyan csillag- és csillagképnevet sorol fel, amelyeknek a jelentése és beazonosítása mind a mai napig szinte lehetetlen. Sok érdekes adattal bővítette a magyar égbolt mitológiai vonatkozásait Dr. ßerze Nagy János, az 1946-ban elhunyt kiváló mesetudós, akinek 104
