Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 4-5. szám - NÉP - TÁJ - HAGYOMÁNY - Bárth János: A Duna-Tisza közi népi építészet és lakáskultúra változásairól (A szerző fotóival)

bóvlira, de úgy hitte, előbbre lépett, mert ezzel is közelebb jutott a csodált és irigyelt polgári életformához. A sátortetős villaház is különösebb fontolgatás és ésszerűségi okok nélkül került a falusi utcákra. Az életformaváltás következményeként szükség volt az újra, a régitől elütő házformára. £ nagy társadalmi igény jelentkezésének pillanatában a régitől teljesen idegen, az előzőre egyáltalán nem emlékeztető, agyoncsíkozott oldalú sátortetős villaház felelt meg legjobban a hagyományostól menekülő parasztság új ízlésének és vágyainak. Azonban a valódi igények nem ilyen házat követeltek. Az utcára épített két szobával tulajdonképpen csak a tisztaszobák száma gyarapodott. E státus szimbóluma szerepű, kombinált bútorral berendezett, felszőnyegezett helyiségekbe a mezőgazdaságban dolgozó gazda és családtagjai alig lépnek be. Az utóparaszti élettel még együtt járó háztáji gazdaság igényeinek sem felel meg az épület. Az esetleges istálló és a különféle tárolóhelyiségek hátranyúló szárnyként hozzáépülnek az eredetileg négyzet alaprajzú házhoz, és így az eszmény és a funkció által követelt valóság ellentmondásaként építészeti anakronizmus jön létre.

Nyilvánvaló, hogy a 20. század közepén szükség volt a paraszti építészet és lakáskultúra megújítására. A feudális eredetű régi parasztház és annak többszörösen átalakított későbbi változatai fölött eljárt az idő. Kellett a változás, de nem a régitől való teljes elfordulás. Olyan háztípus elterjedésére lett volna szükség, amely megfelel a jellegzetes falusi követelményeknek, megőrzi a régiből a haladó vonásokat és táji sajátosságokat, de ugyanakkor a második ezredfordulóhoz közelgő kor általános lakáseszményéhez is közel áll. Várható, hogy elkövetkezik majd egy olyan nemzedék, amely már nem érzi közvetlenül maga mögött a pusztulásra ítélt múltat és megvalósítja ezt az ideális háztípust. Tulajdonképpen e későbbi példa ad gyakorlati értelmet a népi építészeti emlékek kutatásának, megörökítésének és megóvásának.

103