Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 4-5. szám - NÉP - TÁJ - HAGYOMÁNY - Bárth János: A Duna-Tisza közi népi építészet és lakáskultúra változásairól (A szerző fotóival)

a száraz galagonyarőzse volt. A kemencét padka vette körül, amely sárból vagy deszkából készült. Itt ültek fonás közben az asszonyok, ide ültették le a kevésbé fontos vendéget. Népes családokban a kemence mögötti „kucóval" együtt a padkát fekvőhelyként is használták. Lakószobában az ünneplős „vetettágyon" kívül még két ágy állhatott: egyik a díszágy és a kemence között, a másik az udvar felőli fal mellett, az ajtó mögötti sarokban. Ezeket naponta használták. Egyiket, a heverő szerepű „priccset” meg sem vetették.

A szoba falait fehérre meszelték. A kalocsai szállásokon a 19. század második felének közepén már alkalmazták a kézi falfestést. E pingálás múltja, elterjedési ideje azonban tisztázatlan. Katolikus házakban a szoba falára kisebb-nagyobb olajnyomatos szentképeket akasztottak. Református helyeken színes tányérokkal, illetve a 19. század közepétől nemzeti hősök olajnyomatos képeivel díszítették a fehér falakat.