Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4-5. szám - NÉP - TÁJ - HAGYOMÁNY - Bárth János: A Duna-Tisza közi népi építészet és lakáskultúra változásairól (A szerző fotóival)
pi HM I 1 ii .. A „HÁZ” A pitvarból fakilincses ajtón lehetett bejutni a „háznak” nevetett szobába. Régebben, illetve szegényebb helyeken csak egy szoba épült. A konyhából hátrafelé nyíló helyiséget kamrának használták. Később, illetve módosabb helyeken a hátsó helyiség is szoba volt. Ilyenkor „nagyházról" és „kisházról" beszéltek. A „nagyház” általában „parádés szoba”, a „kisház” lakószoba volt. A szoba hagyományos berendezése a középkori eredetű sarkos elrendezés szabályai szerint történt. A bejárati ajtóval szemközti sarokban, az udvari és az asszimetrikus elhelyezésű homlokzati ablak alatt állott a sarokpad az asztallal. Ez volt a szoba legméltóság- teljesebb, legszentebb helye. Ide ültették a becses vendéget. Itt étkeztek a felnőtt férfiak. A gyerekek legtöbb helyen tájára sem mehettek az asztalnak. „Gyalogszéken" ülve, hátul, a kemence padkáján ettek. A két részből álló pad sarkában volt a kenyérkosár helye. Egyes községekben valódi „szentsarokká" vált az asztal tájéka, mivel itt akasztották fel a szentképeket, szenteltgyertyákat, búcsúi emlékeket. A bejárattal szembeni másik sarokban „vetett ágy” állt. Ez általában még akkor is ünneplős „tisztaágy” maradt, hacsak egy szobája épült a háznak. Az ágyat szépen hímzett vánkosokkal magasra vetették. Elé támla nélküli padot, lehajtható támlájú „rengó't” vagy két festett, támlás széket állítottak. A ház végfalánál, a sarokpad és a vetett ágy között régen alacsony, festett tulipános láda állt. Az asszony ebben hozta a házhoz kelengyéjét és ebben is tartotta egész életében. A ládát a 19. században a fiókos sublót, kalocsai nevén „sublak” váltotta fel. A sublótra a helyi ízlésnek megfelelő, hímzett térítőt tettek. Erre díszként üvegpoharakat, színes bögréket, kancsókat, Mária-szobrokat állítottak. A sublót fölött, közvetlenül a mestergerenda alatt, kissé előrebuktatva függött a tükör. A bejárati ajtó mellett, az asztallal ellentétes sarokban állt a szobát melegítő kerek „banyakemenceLegtöbb helyen szalmával, jobb esetben rőzsével fűtötték. A homokhátsági területek kemencéinek legjobb fűtőanyaga 99
