Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 4-5. szám - NÉP - TÁJ - HAGYOMÁNY - Solymos Ede: A dunai „malmok kora” Baján

ményt kell constatálnunk, hogy ezen fényes iparág, mely a régi céhrendszerből még 1873-ban átalakult ipartársulattá, teljesen tönkrement, úgyhogy 73 dunai malmából ma már csak 3-mal rendelkezik. Hogy ily szomorú véget érjen, sohasem reméltük, s ezzel a feloszlatást ki kell mondanunk. Ehhez hozzájárul még a társulati alapszabályok 29. paragrafusa is, mely úgy szól, hogyha a tagok száma tíznél alább száll, a társulat feloszlottnak tekintetik, ez pedig sajnos bekövetkezett, melyet a világháború és a devalváció idézett elő.” „Csekély vagyonkájukat” a szentjánosi kápolnára hagyták. Az utolsó, rendkívüli közgyűlés résztvevői, s egyben a társulat utolsó tagjai: Nyiraty János elnök, Wunderlich János pénztárnok, Kreitschmer János alelnök, Vidovics Miksa, Berger Albert, Gibic Ferenc, Klasszán Ferenc társulati tagok.

AMI AZUTÁN TÖRTÉNT

A feloszlás azonban nem jelentette az összes malom eltűnését a Dunáról. Az „utolsó mohikán" — ahogy a korabeli újság emlegette — megérte még a második világháborút is. Érdekes, hogy éppen az dacolt az idők viharával, melynek berendezése a legrégibb típushoz tartozott. Egyszerű köves malom volt ez darálásra és paprikaőrlésre. A hengeres búzaőrlő malmoknak nem volt maradásuk Baján.

Aids vidékeken még néhány hengeres malom átvészelte a második világháborút is, igy pl. Bátya felett, Meszesnél, aztán Úszódon, Pakson, Ordason, Madocsán, Adonynál, Ráckevén. őrölgettek, darálgattak, de nem sokáig. 1952-ben államosították, majd a szerkezeteket kiszerelték, a házhajót, völgyhajót a parton hagyták. Ezek aztán szép lassan „elfogytak".

Az uszódi Bognár János-féle malmot az utolsó pillanatban sikerült még műemlékké nyilváníttatni, a szétszereléstől megmenteni. Az 1956-os jegesár azonban nem kímélte meg, elsodorta, összetörte. Csak a pontos műszaki felmérése, néhány fénykép maradt meg belőle. Él e sorok Írójában Bognár „Tatának", a bajai származású öreg molnárnak emléke, aki még 70 éves fejjel is egyedül dolgozott malmában, őrölt, darált, javítgatta az „edényt”, s mesélt, mesélt a „régi szép időkről”.

Egy malom mégis megmaradt az utókor számára. Ráckevén állították helyre, s most a szentendrei készülő szabadtéri múzeumban őrzik.

A malmok után elfogynak a molnárok is, akik élték, értették ezt az életformát. Meghalt Szűcs János bácsi, túl a 80. évén. Halálos ágyán a maga készítette malommodellt a bajai múzeumnak ajándékozta. Krikovszky Vince bácsi sem él már, csak írásai, vaskos önéletrajza, verseinek sokasága maradt ránk. Az ő soraival kezdtük, azzal is fejezzük be:

„Ez volt ám csak a szép élet,

Gondtalan volt vidámsága,

Számadását a gazda is,

A segéd is megtalálta.

Megtalálta a paraszt is,

Hiba nagy ritkán volt benne,

Akkor sem, hogyha a vámot A bölcs segéd kétszer vette. — ”