Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4-5. szám - NÉP - TÁJ - HAGYOMÁNY - Bárth János: A Duna-Tisza közi népi építészet és lakáskultúra változásairól (A szerző fotóival)
BÁRTH JÁNOS A DUNA-TISZA KÖZI NÉPI ÉPÍTÉSZET ÉS LAKÁSKULTÚRA VÁLTOZÁSAIRÓL VÁLTOZÓ KÉP A magyar falu képe az újkori évszázadokban többször változott. A leggyökeresebb változás azonban napjainkban, századunk közepétől figyelhető meg. Ez az átalakulás együtt jár a hagyományos paraszti falu képének teljes feladásával, magával a paraszti lét tagadásával is. A régebbi változások sokszor csak formaiak voltak. Napjainkban azonban másról van szó. Századunk első felének eszményitett polgári épülete, a sátortetős „villa” meghódította a falvakat. Eredeti helyén, városi kispolgári házként úgy-ahogy megállta helyét, falusi elterjedése és általánossá válása azonban rengeteg visszásságot eredményezett: a falusi környezetben teljesen idegen, mezőgazdaságban dolgozó építtetője és használója is idegenként mozog benne. Már külső képe is elárulja, hogy létrehozását nem tényleges lakás- és gazdaságviteli szükséglet serkentette, hanem a vagyon fitogtatása, a társadalmi helyzet dokumentálása, a másokkal való együtthaladás tudatosítása, és nem utolsósorban egy „úriasnak” vélt jelenségrendszer utánzása. Napjainkban a Duna —Tisza köze falvaiban, miként mindenütt az országban és részben a Kárpát-medence határainkon túl eső területein is, szinte kizárólagosan javasolt és használt házforma lett a sátortetős kispolgári háztípus. Sok helyen az állam pénzén épített szolgálati lakásokat, falusi középületeket is ilyen tetővel és beosztással építik, elsősorban az építtetőkre vonatkozó új közízlés és a helyi építők korlátozott szaktudása következ94
