Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4-5. szám - NÉP - TÁJ - HAGYOMÁNY - Solymos Ede: A dunai „malmok kora” Baján
az éjszakai visítátióra a malomba be nem eresztik, a munkából kitiltják. A legénység kérelmére azonban a kitiltottakat mégis visszavették. 10 évvel később olyan határozatot hoznak, hogy az a mester, aki kitiltott legényt felfogad, előbb 10, másodszor 20 forint büntetést fog fizetni. Ebben az időben, úgy látszik, már erősen konkuráltak egymással a mesterek. Ugyancsak 1867-ben hoznak olyan határozatot, mellyel ezt akadályozni próbálják: „Mivel tapasztalván, hogy a mestertársak közül némelyek, ezen czéh társulat legnagyobb kárával a dunai malmokba az őrleni vitt gabona neműekből a szokottnál és a törvény engedte vámnál nem csak kevesebbet vesznek, hanem emfített vámot annyira leeresztik, hogy ez által a szokásrend teljesen megzavarodván a malmokkal bíró mesterek végelszegényedését vonhadja maga után, miután az őrlető közönség ily szabálytalanságok hírire a dunai malmoktól teljesen elidegenedik: sőt ez rendesen azt szokta szülni, hogy azok ilyeténkép a vámon vesztetteket vétkes és tilos megrövidítése által az őrletőknek iparkodnak helyreütni, ami ezután ezen czéhtár- sulat legnagyobb anyagi és különösen erkölcsi kárával van összekötve, ezt idézi elő”. Ezért úgy határoznak, hogy aki a megengedettnél több vagy kevesebb vámot szed, minden esetben 100 forint büntetést fizet a helybeli kórház javára. Egy évvel később rendkívüli céhgyűlésen hoznak határozatot azok ellen, akik egymás őrletőit „csalás vagy bármi úton elcsábítsák”. Büntetésük a vám elvonása, valamint 1, majd 2, ill. 3 ft fizetése. Ezek az apró esetek már jelzik, hogy valami baj van. Még 73 malom kelepel a Dunán, zakatolása azt mondja: forint... forint..., de közeleg az idő, amikor csendesebb lesz, s csak azt.hallani: fillér... fillér. Most még jómódúak a mesterek. Istvánmegyén (mai Józsefváros) jólét uralkodik a molnárházakban. Megismerni ezeket, hisz az utcai kapu előtt elhasznált malomkő van a földbe süllyesztve. Az udvaron levő hambárok vagy üres szobák télen tele vannak gabonával, őrlésükre már nem jutott idő. Majd tavasszal ezzel kezdik a munkát. Most kevés a dolguk, a farsangi „lakozásra” készülődnek. Minden céhnek megvolt a maga mulatsága, ezen ünnepelték az újdonsült legények szabadulásukat is. Eleinte ezek zártkörűek voltak, később a molnároké és a csizmadiáké nyilvános mulatsággá vált, ahol a polgármestertől kezdve az apátplébánosig a város minden előkelősége megjelent. Persze ők még időben el is távoztak, hadd mulasson a fiatalság kedvére. Az új molnárlegényt a felszabaduláskor megkérdezték, „köt-e kötényt". Ha köt, neki kell társaival meghívnia a vendégeket s az estéli vacsorán éjfélig kiszolgálni őket. Ha azonban nem vállal „kötést”, akkor mentesül a feladatok alól, de 5 ft-ot fizet a közös költségekre. Két héttel a lakozás előtt elindulnak a vendéghívó legények párosával. Különböző színű, virággal, csipkével, szalaggal díszített háromszögletű kötényt kötnek, fehér kesztyűt húznak. A kötényt a legény lányismerőse készíti el. (Sajnos, csak fényképről ismerjük ezt a kötényt, eredetiben már nem sikerült megtalálnunk.) A lakozás napján misét hallgattak, mise után a „silttel” körmenetben, zeneszóval elmentek minden céhbeli mesterhez, s meghívták családostul. Délután a dékánnal gyülekeztek, ő a legidősebb legény, a társaság vezetője, céhgyűléseken az ifjúság képviselője. Ő őrzi a siket is. Két öregebb legény aranyozott rúdon vállára veszi a sittet. Előttük lépdel a legidősebb most szabadult inas, tálcán egy üveg bort és két poharat visz. A silt után a kötényes legények következnek. Felkeresik a céhmestert, az atyamestert, az apátot, a polgármestert, kiket felköszöntenek. Azok megköszönik a meghívást, borral kínálják a vendégeket, s pár forintot tesznek a tálcára. Ha mindenütt jártak már, a lakozás helyére mennek, s a menyezetre akasztják a siket. A mulatság este 8-kor kezdődött, de két napig is eltartott. Utána hetekig beszéltek még a jól sikerük lakozásról, melynek helye többnyire a Bárány vendéglő volt (Táncsics utca, Központi Lányiskola épülete). A VÉDŐSZENT ÜNNEPÉN A molnárok másik nagy mulatsága a „Jánoskaeresztés" volt. A céh védszentje Nepomuki Szent János, napja május 16. Róla nevezték el a Duna partján fekvő kis városrészt is, ahol sok molnár, hajós, halász ék. (A molnárok közadakozásból építették fel 1875-ben 90
