Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - ÉLŐ MÚLT - Körber Tivadar: Bartók Béla a költészetben
KÖRBER TIVADAR ÉLŐ MÚLT Bartók Béla a költészetben Az alábbiakban — a teljesség igénye nélkül — megkísérlem felvázolni, hogyan jelenik meg Bartók alakja és művészete költői alkotásokban. Az idevágó anyag igen nagy, napilapokban és folyóiratokban is jelentek meg Bartókról szóló versek, esetleges külföldön publikált művekről nincs is tudomásom. Ha csupán a kötetekben hozzáférhető versekre terjed is ki vizsgálódásom, ez az anyag — úgy vélem — igen sokrétű és tanulságos. A versek irodalmi elemzése helyett inkább abból a szemszögből szeretném a kérdést megközelíteni, vajon mit ragadtak meg a költők Bartók nagyságából és jelentőségéből, emberi jellemének és művészetének lényegéből; másképpen szólva: milyen Bartók-kép alakulhat ki az olvasóban e versek megismerése nyomán. Mielőtt a tárgyra térünk, vessünk az előzményekre egy pillantást. Nem túlságosan régi jelenség ugyanis, hogy az egyes művészeti ágak művelői egy másik művészeti ágból merítik témájukat. Nem vethetjük egy két-három évszázaddal ezelőtt élt zeneszerző szemére, ha az irodalom vagy a képzőművészet terén esetleg teljesen tájékozatlan volt.A múlt nagy alkotói legtöbbször saját „mesterségüknek” akartak jó szakemberei lenni. Bach például silány, dagályos szövegre komponálta legnagyobb vokális kompozícióit. Vagy gondoljunk Mozart Varázsfuvolájának Schikaneder által írt középszerű, teljesen a kor divatjához igazodó librettójára. Nemcsak arról van itt szó, hogy a zeneszerzői zsenialitás áttörte a gyenge szöveg korlátáit, hanem a zenét annyira szuverén művészetnek tekintették, hogy nem is érdekelte a komponistát különösebben a szöveg irodalmi színvonala — legfeljebb a megzenésítés dramaturgiai lehetőségei szempontjából. Egészen más attitűd jellemzi Beethovent a IX. szimfónia Örömódájáig. Beethoven hosszú időn át kereste a legalkalmasabb zenei formát, mellyel az általa kiválasztott szöveget: Schiller ódáját adekvát módon kifejezheti. A vers kiválasztása is igényes irodalmi ízlésről vall s a szerző a saját mondanivalóját a vershez méltó zenével akarta kifejezni. Ez az elődökétől eltérő kiindulás vezette Beethovent végül ahhoz a maga korában meglepő újításhoz, hogy egy szimfónia — tehát eredetileg tisztán hangszeres műfaj — kereteibe építette bele a megzenésített verset. Ami Beethovennél még egyszeri kivétel, a romantika némelyik szerzőjénél alapmagatartás; elég ha Lisztre utalok, akinek műveiben a zenén kívüli inspirációnak 38
