Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4-5. szám - Dávid András: A délszláv epikus énekhagyomány magyar hőseiről (A versek Nagy László, Dávid András és Kiss Károly fordításai)
MÁTYÁST BUDAI KIRÁLLYÁ VÁLASZTJÁK Levelet ír a budai úrnép, Jankó vajda olvassa az írást, „Jankó vajda, ím, halljad meg végre, Szólítanak az urak Budára, Jösszte gyorsan tanácsba, Budára! Tanácsba gyűlt a budai úrnép, Kit tegyenek koronás királynak, De nem tudnak egyességre jutni, Kit tegyenek koronás királynak. El ne hozzad egyik fiadat se, Alert a gyermek nem való tanácsba!” Jankó vajda a levelet vette, S amikoron végigolvasó azt, Csak fölpattant maga jó lovára, S futva-futott Buda városába, De utána futott kicsiny Mátyás! „Várj meg engem, édesapám, kedves!” Ő pediglen nem tehetett semmit, S csak bevárta azt a kicsiny Mátyást! Maga elé tette a nyeregbe, S hogy elértek Buda városába, ígyen szóltak a budai bánok: „Jankó vajda, megmondtuk tenéked, Megmondtuk mi, hogy magadba jöjjél, Alert a gyermek nem való tanácsba!" Kigondolták az urak Budában, A koronát magasra hajítják, S akinek a fejére lehullik, Azt teszik meg koronás királynak. Földobták a koronát magasra, A korona keringett és forgott, S odahullott Jankónak fiára, Kis Mátyásra, Jankó kisfiára. Szitkozódtak a budai bánok, S Jankó vajda nagy-nagy haragjában Megütötte kicsiny fiát, Mátyást. Megütötte, éppen csak megcsapta, Fekete vér borította testét, És bezárta a bástyatoronyba! Földobták a koronát magasra, A korona keringett és forgott, S odahullott a bástyatoronyra, Át a tornyon, Jankónak fiára, Kis Mátyásra, Jankó kisfiára! Szóltak ekkor a budai bánok: „Jankó vajda, nagy a te szerencséd, Szerencsés a te gyermeked, Mátyás! Ő lészen a koronás királyunkJ” 11. 82
