Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4-5. szám - Dávid András: A délszláv epikus énekhagyomány magyar hőseiről (A versek Nagy László, Dávid András és Kiss Károly fordításai)
Szóval szólott Svilojevic, a császárnak fólfelelte: „bizony mondom, dalia volt, vagdosta a törökséget Jó buzogányával, övig érő ősz szakállú Kraljevic ő, vitéz Markol" „Mondjad, melyik dalia volt, ki kopjával döntögette Az én vitéz népem. Táboromat legázolta, válláig ért a bajusza." „bizony mondom, dalia volt, ő Sekula, kedves öcskös, Derék ő vitéznek, Válláig ért a bajusza, s a törököt döntögette." „Mondjad, melyik dalia volt, ifjú legény csupasz karddal barna lova hátán, Általgázolt táboromon, seregemet kaszabolta, Sátoromig jőve jó vitézi pej lovával Ama legényifjú, S hogy odaért biz’ levágta köteleit sátoromnak, Alig tudtam megugrani, engem akart ő levágni, Engem uraságot." Szóval szólott Svilojevic, ßlfelelte a császárnak: „Magam valék a csatában, magam valék, Török császár, Kezedben volt éles szablyád, levághattad volna főmet, De én vagyok Svilojevic, csupasz karddal állalmentem Táborodra törvén, Azután meg sátorodnak köteleit biz' levágtam, Menekültél, elfutottál, de ha elér éles szablyám, Kedves jó császárom, Levágtalak volna téged, daliáid siratnának.” Szóval szólott a nagy császár, ekképpen szólott a rabnak, A sanyarú rabnak: „Mily halállal akarsz veszni? Kedved szerint válogathatsz." Ekkor szólott Svilojevic, a nagy császárt szólította, S így szólt a császárnak: „Jó szablyával fenekedtem, szablya által kéne vesznem. Tedd meg nékem, császár uram, ültess engem jó lovamra, Császár uraságom! Oldalamra jó szablyámat, s a karomat kössék hátra, Janicsárok csapatával engedj engem párbajozni, Császár uraságom, Hogy engemet megkötözve vágjanak le a vitézek." Parancsolta a császár úr, szólt háromszáz janicsárnak, Török daliáknak, Hogy a vitézt fegyveresen vigyék innét elveszejtni. Mikor vitték a törökök azt a legényt megkötözve, Ama legényifjút, Megszólalt az egyik török, cimboráit szólította: „Minek kéne ezt a gyaurt megkötözve elveszejtni, Svilojevic ifjút? Tán a magunk csúfságára, tán a magunk szégyenére?" Akkor aztán meg áldozták, s mikor megszabadították Svilojevic ifjút, Jó szablyáját előkapta, paripáját megjáratta, S aprította a törököt, a császár úr daliáit, A janicsárságot, Akkor aztán odatermett Kraljevic, ki lesben állott, Levágták a törökséget, egyet mégis elengedtek. Egyet a seregből, Hírül vinni a császárnak, miképpen hullott le foglyuk. ” (KISS KÁROLY FORDÍTÁSA) 81
