Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 4-5. szám - Dávid András: A délszláv epikus énekhagyomány magyar hőseiről (A versek Nagy László, Dávid András és Kiss Károly fordításai)

Közöttük volt egy szép szürke sólyom, De a hegyről két sasmadár szállott, Elűzték a fehér galambfalkát,

S elragadták azt a szürke sólymot.” Amíg ők ott imigyen beszéltek, Odaugrott Jankó Szekulával.

Marko komát Jankó oldozgatta, Szekula a törököt szabdalta.

Mikor Marko kezét eloldották,

A törököt szálig levagdosták. Visszatértek három vitéz ifjak, Visszatértek a hegységen által, Nótázgatván, lovat táncoltatván.

9.

JANKULA HALÁLA

Jankula, ifjú Jankula,

Jankula vlahok vajdája! Abrakot adott lovának, Abrakolt ama Szolunban,

Szol un i híres korcsmánál, Abrakolt rizsaszalmával. Jankula lovát itatta,

Negoszi borral itatta.

Jankula lovát etette,

Etette szemes búzával. Jankula lovát patkolták Szoluni híres kovácsok,

S Jankula így szólt hozzájuk: „Pajtások, ej, ti kovácsok, Verjetek patkót lábára, Ezüstből legyen a patkó,

S verjétek arany szegekkel!” Jankula nyerget szabatott Szoluni híres nyergessel, Szabottá tiszta selyemből. Jankula kantárt veretett, Verette fényes ezüsttel Szoluni híres ötvössé/.

Jankula fölült lovára,

De lova imígy szólt hozzá: „Minek is díszítgetsz engem, Tán bizony el akarsz adni,

S engemet azért díszítgetsz, Cserélnél más lóra engem?" Jankula szóval így szólott: „Ej, lovam, ej te, lovacskám! Nem viszlek téged eladni, Nem viszlek téged cserélni, Levelet küldtek Vlaskából,