Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 4-5. szám - Dávid András: A délszláv epikus énekhagyomány magyar hőseiről (A versek Nagy László, Dávid András és Kiss Károly fordításai)

Szólítnak Rigómezőre,

A tágas Rigómezőre,

Vívni a török hadakkal,- Bírni az erős sereggel!

Oda kell nékem indulni." Megülte lovát, s elindult, Elindult Rigómezőre,

Rontott a török seregre, Megfogta éles szablyáját,

S aprította őket szépen. Amint a seregre rontott, Puska dördült, lehullt Jankó, Jó lova megállt fölötte, Nélküle magát elunná, Árnyékkal szolgált sörénye, Farkával a legyet űzte, Könnyei hulltak lovának, Maga is melléje hullott, Melléhullt, s lelkét kiadta.

(KISS KÁROLY FORDÍTÁSA)

10

ÉNEK SVILOJEVICRÓL

Szólott a leányzó, ekképpen szólott a holdnak,

Szegény istenadta:

„Szólaljál, szépséges hold, aki jöttél napkeletről,

Nem láttad-é Carigrádban Svilojevic daliámat,

Az én jegyesemet?

Vajon él-e Svilojevic, él-e még, vagy rég levágták?”

Szóval szólott a fényes hold, fölfelelte a leánynak,

Az ifjú mátkának:

„Bizony láttam tegnapelőtt szépséges-szép Carigrádban,

Én igazat beszélek, igaz szóval szólok néked,

Te cifra leányzó!

Boruljon rám örökös gyász, hogyha hazug szóval szólok:

Török császár parancsolta, maga elé szólította

A nagy török császár, Aztán imigy szólította Svilojevic vitéz ifjút:

„Igaz szóval felelj nékem Svilojevic vitéz ifjú,

Én szomorú foglyom,

Igaz szóval felelj arra, amit kérdez a nagy császár."

Fölfelelte a császárnak, folfelelte Svilojevic

A török császárnak:

„Soha meg ne szabaduljak béklyóimtól s bajaimtól,

Hogyha hazug szóval szólok, hogyha néked hazudoznék,

Te nagy török császár!"

Szóval szólott a nagy császár, foglyát ekképp szólította : „Mondjad, melyik dalia volt övig érő ősz szakállal,

Én szomorú foglyom!

Vagdosta a törökséget ágas-bogas buzogánnyal,

Seregemet összetörve, senki nem állt delébe,

Egy gyaur elébe!"

80