Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 4-5. szám - Dávid András: A délszláv epikus énekhagyomány magyar hőseiről (A versek Nagy László, Dávid András és Kiss Károly fordításai)

Ott nézdegél két hatalmas tábor, Egyik török, másik gyaur tábor.

Ne tréfálódz, kedves jó pajtásom,

Jöjj ki oda, jöjj Rigómezőre,

Hogy engemet te még élve lássál!" Búsult Jankó, a táborban sétált,

Alert levelét immár elolvasta,

Jankó baját senki nem kérdezte,

De kérdezte a Szekula öcskös:

„Mi bajod van, én kedves jó bátyám?” „Hagyjál engem, te Szekula öcskös! Jőve hozzám egy fehér levélke Testvéremtől Kraljevic Markától; Marko komám énnekem azt írta:

A törökök megkötözték immár, Verettek rá kilenc nehéz béklyót,

S a nyakába nehéz vasbilincset.

Kilenc okás kapcsok vannak rajta,

S együtt éppen háromszáz okások. Szólít, menjek sík Rigómezőre,

Hogy még egyszer életben találjam, Mert bizony a török fölaggatja. Rigómezőn a tágas síkságon;

Ott nézdegél két hatalmas tábor, Egyik török, másik gyaur tábor!" Szólt Szekula, szólt az ifjú gyermek: „Ne búsuljál, én kedves jó bátyám!" Lovaikat fölnyergelték tüstént, Elindultak sík Rigómezőre,

Rigómező közelébe értek,

S Jankó vajda imígy szólott szóval:

„Aj Szekula, én kedves fiacskám, Eredjél fel a zöld fenyőifára,

Nézz el onnét sík Rigómezőre, Akasztják-e a törökök Markát?"

Szállt a gyermek zöld fenyő hegyére,

S hogy érkezek fenyő közepére,

Hallá, amint vitézek dobognak. Fenyőágról hogy lefelé szállott,

Ezt elmondta jó Jankó bátyjának. Azzal szállnak sík Rigómezőre.

Mikor Marko megpillantó őket,

Ily szavakkal szólta törököknek:

„Az istenért, török janicsárok, Engedjetek engemet álmodni!

Vajon milyen álom jön szememre!” Janicsárok engedték aludni.

Elaludt már jó Kraljevic Marko, Elaludt már, de fölserkent gyorsan. Szólották a török janicsárok:

,,Aj, te fattyú, te Kraljevic Marko, Felelj nekünk, milyen álmot láttál?" „Az istenre, török janicsárok!

Láttam álmot, csuda álmot láttam, Galambcsapat szállott a magasba,