Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 4-5. szám - Dávid András: A délszláv epikus énekhagyomány magyar hőseiről (A versek Nagy László, Dávid András és Kiss Károly fordításai)

8.

KRALJEVIC MARKO MEGSZABADULÁSA

Borozgatott Kraljevic Marko, Borozgatott a janicsárokkal.

Mikor Marko benyakalt borából,

Csak rászedte a borbéli álom.

Török kézben jó Kraljevic Marko, Vertek rája kilenc nehéz béklyót,

S a nyakába nehéz vasbilincset. Kilenc okás kapcsok vannak rajta,

S együtt éppen háromszáz okások. Mikor Marko fölébredt álmából, Kezeit már régen megkötözték,

S csak szóltak a török janicsárok: „Aj, te fattyú, te Kraljevic Marko,

Jön pénteknap, jön a török ünnep,

S téged, Marko, bizony elveszejtünk Rigómezőn, a tágas síkságon:

Ott nézdegél két hatalmas tábor, Egyik török, másik gyaur tábor." Csak megszólalt jó Kraljevic Marko: „Aj, istenre, török janicsárok,

Én kezemet már megoldozzátok, Adassatok papírost meg tintát, Könnyű tollat adassatok írni,

Hadd írhassak egy fehér levélkét, Hadd küldjem el én öreg szülőmnek, Hogy a fiát már ne várja immár!" Megoldották az ő kezét szépen, Adtak néki papirost meg tintát, Könnyű tollat adtak neki írni;

S írja-irja a fehér levélkét.

Nem írt ő az öreg szülőjének,

De csak írt ő jó Jankó vajdának:

„Én testvérem, halld, te Jankó vajda, Ha te nékem jó testvérem volnál, Jönnél, komám, sík Rigómezőre, Testvéredet hogy még élve lássad. Megkötözött engem a törökség,

S rámverettek kilenc nehéz béklyót, A nyakamba nehéz vasbilincset, Kilenc okás kapcsok vannak rajta,

S együtt éppen háromszáz okások.

S mit mondtak a török janicsárok? Jön pénteknap, jön a török ünnep,

S engem, ifjút, bizony fölaggatnak Rigómezőn, a tágas síkságon;

77