Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 4-5. szám - Dávid András: A délszláv epikus énekhagyomány magyar hőseiről (A versek Nagy László, Dávid András és Kiss Károly fordításai)

elemeknek a megörökítésében követhető nyomon; továbbá: az események egészében hasonló alapú fölfogásában; a szereplők iránti azonos hangvételű rokonszenv, illetve ellenszenv kifejezésre jutásában; s nem utolsósorban a tüzetesebben kimutatható motívumok köré kristályosodó párhuzamosságban, illetve egyöntetűségben. A Székely Jánosról (Hunyadi János unokafivéréről) szóló mintegy száz epikus ének és románc kereté­ben, a szlovéntől a macedónig, valamennyi délszláv nyelvterület képviselve van. Az énekhagyomány ilyen, minden délszláv nyelvet és területet felölelő jellege kevés magyar hősünknél mutatható ki, ti. Székely János mellett csupán a Hunyadiról alakult énekkörben. Az énekek nagy száma és optimális területi meg nyelvi elterjedtsége Székely János vitathatatlanul nagy népszerűségéről tanúskodik a hagyományos délszláv énekköltésben. E kivételes népszerűség legfőbb magyarázata a Hunyadi Jánossal való rokonságban rejlik, s ez pedig a híres törökverővel történő, mondhatni állandó együttszereplésnek veti meg az alapját. A hősünkről (akit a délszláv epikai énekhagyomány Székely bánfinak nevez) szóló énekanyag java része fiktív jellegű, jóllehet ilyen szempontból ugyancsak egyedülálló hely illeti meg a délszláv „eposz” magyar hőseiről szóló énekréteg egészében. A fiktív elemek túltengése mellett azonban kimutathatók a hiteles tényekre való költészeti emlékezés tünetei, amilyenek Székelynek az 1448-i rigómezei csatában való részvétele, jobb karjának elvesztése, valamint vitézi halála.6 A történelmi hitelességű magyar epikai hősök közül a délszláv vitézi énekhagyományban Hunyadi János epikai mását illeti kétségtelenül az első hely. Az európai hírű törökverőről ugyanis hatalmas énekanyag alakult, amelynek genetikus struktúrája, színes, változatos tematikája, történelmi reminisz­cenciái, motívumainak európai, illetve nemzetközi párhuzamai, versszerkezeti és egyéb jellemvonásai fokozott és megkülönböztető figyelmet érdemelnek. Ilyen nagyszámú ének, ilyen szélesen hömpölygő epika, ilyen kivételesen változatos tematika; ennyi hiteles elem föl-fölcsillanása s a képzeletnek ilyen szeszélyesen gazdag játéka, a legendaképzés ilyen időbeli és térbeli gátakat elsodró hullámzása — Marko királyfit kivéve — egyetlen délszláv hős és a délszláv vitézi epika egyetlen magyar szereplője esetében sem tapasztalható. Hunyadi epikai alakjának a délszláv epikus énekanyagban is az elsők, a legnépszerűbbek között a helye, ami annyit jelent, hogy a délszláv epikus énekhagyomány magyar hőseit minden tekintetben messze fölülmúlja: akár az ének­anyag mennyiségét, akár pedig az énekek minőségét vesszük tekintetbe. De ezen túlmenően jellemző az a tünet is, hogy Hunyadi énekköltészeti alakja dominál a más magyar hősökről — például az I. Jagelló Ulászlóról, Székely Jánosról és részben a Mátyás királyról — szóló énekhagyományban is. A Hunyadi Jánosról (vagyis Sibinjanin Jankóról) szóló énekhagyomány*tüzetesebb elemzése alapján elmondhatjuk, hogy a vele foglalkozó és kisebb-nagyobb csoportokba rendeződő mintegy 200 ének valóságos Hunyadi-eposszá teljesedik, amelyben nyomon követhető a főhős epikai élettörténetének minden lényegesebb állomása. Tehát a születés vagyis az ezzel kapcsolatos legenda, amely részben a XVII., részben a XVIII. század folyamán alakult ki. Megtalálható itt a Szilágyi Erzsébettel kötött házasság emléke, s ezzel párhuzamosan házasságának játékosan továbbképzett, fiktív képe is. Családi ügyei közül legtöbb az ugyancsak fiktív jellegű, de ezek között tűnik föl fia, Hunyadi László lefejezte- tésének emléke is, s ebben az énekben őrződtek meg a nikápolyi csatára utaló sorok is. Erőteljes formában szerepel ebben az énekanyagban a továbbiak során Hunyadi rokonai és baráti-bajtársi kapcsolata unokaöccsével, Székely Jánossal, a horvát-szlavón bánnal. A Hunyadi-énekekben impresszivitásánál fogva központi helyet foglal el a várnai csata elemeivel kontaminált rigómezei ütközet (1448) emléke, amibe azonban az első (1389-i) rigómezei ütközetre vonatkozó énekelemek is beleszűrődtek. Ezt a csoportot az ugyancsak hiteles alapon sarjadt darabok követik, amelyek a szendrői Brankovics Györgynél eltöltött fogságról, valamint a despota és Hunyadi egykori kapcsolatiról szólnak. Az énekek jelentős része hősünket mint törökverő vitézt ecseteli egyrészt a várnai és rigómezei csaták keretében, másrészt viszont a konkrét csaták keretén kívül.7 Hunyadi erőskezű uralmának, valamint dinasztiaalapitási ambícióinak emlékét a Mátyás koronázásával foglal­kozó énekek őrizték meg. Ezt követően sorjáznak a hősünket fiktív témák keretében szerepeltető énekek, amilyenek az Odüsszeusz hosszú távollétére vagy a hírhedt II Moro Saracinóhoz fűződő epikára utaló darabok, amelyekben Jankó vajda hosszú távolléte után ugyancsak meghiúsitja neje újabb házasságát, illetve elhárítja előle az erőszakos zaklatok seregét. Igen gyakori aztán a különböző násznép soraiban, s ott nemcsak násznagyi vagy egyéb megfelelő tisztséget tölt be, de nemegyszer bátorságával és lelemé­nyességével a legveszélyesebb pillanatokban menti meg a helyzetet. Több ének festi továbbá hősünk barátságát a délszláv „eposz” héroszával, Marko királyfival, aki mellett csak a legkiválóbb és legnépszerűbb hősök szerepelnek, s ez a tény kellőképpen tanúskodik Hunyadi epikai értékeléséről; hiszen őt Marko, a bajtársi és vitézi támogatáson túl, fogadott test­vérének tekinti.8 6. Székely Jánosról vagyis Sekula bánfiról Id. a „Levelet írt Otmánovics császár" c., sorrendben 6. számú énekszövegünket. 7. Ehhez szövegpéldakénr >d. a 7. sorszámú „Még hajnal sincs, sem fehérlő nappal" kezdetű éneket. 8. Ld. erre vonatkozóan 8. sorszámú értekünket („Kraljevic Marko megszabadulása”). 67

Next

/
Thumbnails
Contents