Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4-5. szám - Dávid András: A délszláv epikus énekhagyomány magyar hőseiről (A versek Nagy László, Dávid András és Kiss Károly fordításai)
A Hunyadi nevéhez fűződő hiteles tettek emlékének fokozatos halványulásával erősödik a fiktiv helyzetek térhódítása, s Így lesz a hires törökverő a XVII. századi uszkók vitézek kenyeres pajtása vagy a nemzetközi témák beszűrődése következtében a testvérek vérfertőző szerelmét tartalmazó mese szánalmas-tragikus szereplője. Ez a kiseposszá duzzadt énekcsoport hősünk hálálát a tényéktől eltérően ugyan, de a törökverő hősről alakult énekhagyomány egészének megfelelően, tehát a nevével annyira összeforrott várnai, illetve rigómezei csatához, illetőleg egy általánosított törökellenes harchoz köti.9 A Hunyadiról alakult délszláv énekhagyomány szembetűnő témagazdagságának felel meg az a momentum is, hogy a rövid és hosszú soros énekeket a gyűjtök a mai Szerbia, Horvátország és Szlovénia, Bosznia-Hercegovina, Crna Gora és Macedónia területén jegyezték föl. És külön is hangsúlyozni kell, hogy ezen énekek szép száma a mai Vajdaság és Dalmácia területén került papirosra; majd pedig azt, hogy e darabok szerb-horvát, szlovén és macedón nyelven egyaránt terjedtek. Megállapítható, hogy a Hunyadi Jánosról szóló délszláv énekhagyományról megbízható adatok alapján a XVI. század első felétől szólhatunk, további megléte és alakulása pedig ettől az időponttól folyamatosan követhető egészen a napjainkig érő, késői gyűjtések időpontjáig. A Hunyadi epikai származásáról szóló délszláv anyag a Bonfini és Heltai által följegyzett XV. és XVI. századi erre vonatkozó magyar mondaanyaggal mutat igen szuggesztív rokonságot, de nemcsak a téma, hanem a részletkérdéseknek minősíthető motívumok szempontjából is. Ez a tünet pedig — a más magyar hősöknél előforduló ilyen jelenségekhez hasonlóan — ismételten arra figyelmeztet, hogy a délszláv epikus énekhagyomány magyar vonatkozású anyagának és a régi magyar irodalom föl-fölbukkanó kapcsolatainak kutatását és megközelítését nyilván ezekre a mind jobban megmutatkozó fogódzókra kell alapozni. Szilágyi Mihályról, a délszláv énekhagyomány „Svilojevic Mihailó”-járól bizonnyal már a XVI. század folyamán számos ének zengett, hiszen a XVII. században a dalmát tengerpart övezetében már a legnépszerűbb epikai hősök sorában tartják számon a kor neves poétái. Valamikor 1671 előtt jegyezhette le Zrínyi Péter is az Ének Svilojevicról (Popijevka od Svilojevica) című, szuggesztív szépségű éneket, amelynek főhőse Szilágyi Mihály, az énekszövegre pedig Zrínyi Péter hátramaradt papírosai között bukkantak rá, miután a Wesselényi-féle összeesküvés tagjaként 1671-ben Bécsújhelyen kivégezték.10 Ma mintegy húsz éneket mutathatunk ki, amelyek keretében Szilágyi epikai alakját különböző szerepekben (főként Hunyadi és Székely bánfi mellett, illetve Jankó vajda után) követhetjük nyomon. Érdemes megjegyezni, hogy ezen énekek nem a Mátyás király melletti mozgalmas ténykedését tartják számon, hanem a várnai és (1448-i) rigómezei csatákban szerepeltetik, majd pedig török fogságát és szabadulását tárgyalják. Az énekek másik csoportjában különböző nászünnepeken vesz részt, Marko királyfival ütközik össze stb. A mintegy húsz, kizárólag szerb-horvát nyelvterületről származó ének zöme (ti. kétharmada) hosszú soros, s ez a rész képezi a Szilágyi nevéhez fűződő délszláv epikai hagyomány értékesebb részét is, amennyiben ti. itt őrződtek meg a hősünk hiteles élettörténetét idéző, közvetlen és közérthető formában fönnmaradt vagy lényegesen transzformálódott elemei. A mennyiségileg is kisebb csoportot képező rövid soros énekek Szilágyi egykori tetteinek fokozatos feledését és epikai alakjának általánosuk tipizálását, illetőleg elszíntelendését példázzák. A régi magyar irodalom szerény Mátyás-emlékeivel szemben a szomszédos népek: lengyelek, csehek, szlovákok, ukránok és délszlávok rendkívül gazdag hagyományanyagot őriztek meg. Ebben az anyagban Mátyás királyt saját nemzeti hőseikkel párhuzamosan és kifejezett szimpátiával szerepeltetik. A délszláv népek körében, tehát a szerbeknél, horvátoknál és szlovénoknál főként verses formában őrződött meg ez a tradíció, míg a többi említett népnél a prózai anyag dominál. A délszláv énekhagyomány körülbelül 45 énekben követi nyomon Mátyás király epikus élettörténetét, tehát: születését, ifjú korát és vitézi tetteit, királlyá választását11, magyar és délszláv hősökből alakuló vitézi körét12, házasságát, török fogságát, az Orpheuszéhoz hasonló pokoljárását és halálát. A közép-európai Mátyás-hagyomány számos témája és még több motívuma kétségtelen rokonságot mutat, közös hangvétele pedig, többek között, a Mátyás utáni periódus hasonló társadalmi körülményeiben gyökerezik. A délszláv énekhagyományban Mátyás Marko királyfi fiaként szerepel. Az énekszerző ez esetben bizonyára abból a meggondolásból indult ki, hogy Marko királyfit kizárólag a tulajdon véréből szármázó, tehát mindenképpen hozzá mérhető vitéz követheti, illetve helyettesítheti tetteiben. Egyébként is Marko fiának szerepével az énekszerző csak egy kiválónak számító, közkedvelt epikai hőse tisztelhetett meg. Mátyás király halála után az oszmán hódítók irányából fenyegető veszély egyszerre, egy időben több 9. Vö. erre a „Jankula halála” c. 9. számú szemelvényszövegünket. 10. A szóban forgó ének magyar fordítását a 10. sorszám alatt közöljük. 11. Ld. ehhez 11. sorszámú énekünket (..Mátyás budai királlyá választják”). 12. Ezt illusztrálja 12. sorszámú. Dóczy Péterről szóló románcunk (..Dojcin Petar és Mátyás király") 68
