Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4-5. szám - Sántha György: Versek
Szeretettel köszüntjük a 85 éves Sántha Györgyöt. SÁNTHA GYÖRGY A TÁVOLI ÖRÖK KEDVESHEZ Angyalom szép messzeszállt hajóm ki a veszejtő Idő délibábos vizén ringsz most valahol karcsú bronzaranyfüst gondolsz-e rám Te ki a kitárult világszezám legnagyobb kincse ? Bár közelebb hozhatnák hangod az augusztusi égen sétáló felhők hogy szivemben lüktető lépted hűen hallanám miként az esti tarlón ballagó pásztorlányt a lomb Angyalom Holdakkal ékes Földem bánatok mögött tündérkedő Napom Te csak szavak színképén és szívvel fogható Alom szeretsz-e még engem ki a végtelenség ízét hagytam a szádon?... Bár közelebb hozhatnák orcád e rokkant nyár végét változva lejtő Évszakok hogy tisztán érezhetném halhatatlan formád a versmúmiákban őrzött balzsamot Angyalom világok méze: nyugalom a húsevő harcos csillagok alatt Te száz alakban is mindég csak Egy : a vérbűvölő barlangi ős varázs rám borulsz-e majd az éjbezáruló ég ablakán? Bár már egész hozzám hajlítanának a fáradt haláltdongó Szent János fények kik alszanak mennydörgős messzi távol hogy síromban üres szemgödrökkel is csak Téged láthatnálak ki örök álmaimban tanyázol
