Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 4-5. szám - Sántha György: Versek

- ÖRÖKÉLET„Amicus Plato, séd magis arnica veritas”

Szerelmünk elfogy mint az őszi Hold a világkerten elhervadnak a rózsák miket hidegkék árnyékkal locsolt egy méla kertész: a Múlandóság

Születünk-halunk örök rend szerint új világok hírét hozzák a Napposták s két azúr bölcső ismét összering: szebb arcot ölt az öreg valóság

Egyszer majd megint felpattan szemem és csodálkozom: ez Kecskemét ez Párizs s fekete fürtök közé leng kezem ... s bár elillan a tavasz a nyár is

vigasztalódok virágformádon mert hasonlót hajt a mag ha rögbe ragad: így hát Teérted vissza kell járnom „Örökkévalóság örve alatt”

ahogy tanítja barátom: Pláton — „sub specie aeternitatis"

35