Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4-5. szám - Czakó Gábor: Szerelmek (Színmű, II.)
ANTAL (rázza a kardot): Szétaprítlak benneteket! BALOGH: Toncsikám, ne bomolj! BALOGHNÉ: Vigyázzon magára, Toncsi, börtönbe csukják, fölakásztják, mindenét elveszik! ANTAL (egyre nevetségesebb. Agnesék előtt ugrál a karddal): Velem ezt nem lehet megcsinálni, te kigyó! Én nem vagyok Erik! En nem vagyok Erik, ezt tudhatnád! BALOGHNÉ: Még az iskolába se vehetjük vissza, ha kiszabadul, ugye Bélám?! BALOGH: Dehogy vehetjük! Gondold meg jól, Antikám! Nem kaphatsz erkölcsi bizonyítványt! PALI BÁCSI: Meggondolta ő már régen! ÁGNES ÉS GÉZA (k imennek, Géza Antal orra előtt becsapja az ajtót). ANTAL: Megálljatok! Megálljatok ! (Pár lépést tesz utánuk, az ajtóban megáll. Nem érti, mi történt. Tehetetlen.) PALI BÁCSI: Ezek elmentek. Most köllene beledülni a kardba, ahogy a régiek szokták. Tudja. A markolatot a földnek támasztani, a hegyet meg a gyomrának. ANTAL: Mész innen, te csirkefogó! (Pali bácsira ront, aki kiszalad egy másik ajtón. Antal utána.) Levágom a fejed! (Óvatosan a szemöldökfára sújt.) BALOGH: (Alig birja visszatartani a nevetését.) Nyugodj meg, Antikám, nyugodj meg! ANTAL: Ne röhögj, ne merészelj röhögni! BALOGHNÉ: Nevessen maga is.Toncsika! Haha! (Nevet.) Ezer lányt kap minden ujjára, különbeket is! Nevessen már! Nevessen, mint én! Haha! (Nevet.) ANTAL: Röhögtök rajtam? Kiröhögtök? Majd adok én nektek röhögést, megálljatok! (Nekik ront. Balogh és Baloghné menekül előle.) Majd kaptok ti tőlem olyan röhögést, hogy holtotok napjáig megemlegetitek, rohadtak! Kígyók! Úgy tettek, mintha a barátaim lennének, és most kiröhögnek! Fölaprítlak benneteket! (Balogh és Baloghné kiszalad. Antal előrejön. A közönséghez.) Ki merészel még röhögni rajtam? TAXISOFŐR (már az előző pillanatban belépett): Jó napot, megérkezett a kocsi! Ha- haha! (Antalra mutatva torka szakadtából nevet, amíg a függöny le nem megy.) VÉGE 30
