Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 1. szám - Ószabó István: Három vers
ÓSZABÓ ISTVÁN A rét töviskoronája Kerülget a szél farkassirása, jön a villámhasgatott fergeteg, jaj anyám, minden elhagyott: már a szó sincs nyelveden, tedd föl a rét töviskoronáját; pohos állatkáid ugrasd szét, ne sírjanak, süllyeszd szúrós fűszálakba repedt kis házadat: varjak szállnak ki kendődből, kösd fel, szerelmed sírjára állíts pásztórtüzet; keress meg a földön, mert mióta szellős hasadból kimetszettek: egyedül vagyok. A partra épült erdő A partra épült erdő gádorai alatt ki zokog, ki sir, ki van a sárga föld szoros falában, a föld domború hasában, ki lett a szétfoszló köd jégvirága, ki alszik a mélység gyökérgerendáin, ki van a sárga föld szoros falában, a bogarak léptei alatt ki járkál, utak alatt ütköző kövek kit morzsolnak össze, sodró hordalék kit cipel a tengerek felé, ki van a sárga föld szoros falában, ki zokog, ki sír?
