Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám - Ószabó István: Három vers

Nincs hova mennem

Itt búzaföld felett vérzik a madarak torka, már virradattól érted énekelnek, mintha vasszarvaira venné kínod szelíd eke.

Házad előtt a hűvös tüsköt kiveszik a földből száraz szelek, föl hasogatják.

Nincs hova mennem, téged kereslek, itt ástál sírt a bolyhos kis gyökeret eltemetni, szélfújt magokkal a határt teleszórtad. Téged kereslek itt, ki a rét fűszálain át szekérutat törtél.

Az ostornyél elszáradt napsütött kezedben. Téged kereslek, mert ma a villámsújtott fa koszorút nyitott az útszélen.

Jaj, záporeső, viharmennyezet szakadj rám.

Jöttöm váró ajtó, küszöbig öltözz feketébe.