Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4-5. szám - Czakó Gábor: Szerelmek (Színmű, II.)
ételt, hogy kitaníttathassa, külföldre küld- hesse, adósságokat csinált, hogy embert faragjon belőle, mert a kis, vacak tanító fizetéséből neki is alig tellett ételre-ruhára! Mit gondolsz, mivel hálálta meg ez az ember az apja nélkülözéseit? Gondolod, hogy meglátogatta egyszer is, miután befejezte a tanulmányait, és mérnök lett, utóbb vállalatvezető, majd államtitkár? Gondolod, hogy egy fillért küldött neki, hátha esetleg elkéne neki a nyugdíj mellé, hogy tüzelőt vegyen vagy egy kis húst? Vagy meglátogatta talán akkor, amikor az utolsó útjára kísérték szegényt? Esetleg maga helyett küldött egy szál virágot? Mit gondolsz, mégis mit tett az apjáért, aki fölnevelte? Mit tett ez a derék férfiú ? GÉZA: Semmit. ANTAL: Bizony semmit! BALOGH: Sajnos, így igaz! Még Dávid bácsi temetésére se jött el, de koszorút se küldött! Bár az igazsághoz tartozik, hogy az öreg megtagadta őt, amikor államtitkár lett, és a titkárával kidobatta a nyékiek küldöttségét. Ez azért igaz! Akkor fogadta örökbe Antit, hogy legyen neki másik fia. Öreg is volt már, meg özvegy is régóta. GÉZA: Szóval megérdemelte a halált, és meg kellett ölni. BALOGH: Én ezt nem mondtam, kérem, dehogy mondtam! ANTAL: Én viszont kimondom! Örülök a halálának; megérdemelte százszorosán. Te itt éltél mellette sokáig, átélted a gonoszkodásait, a zsarnokoskodását, de álszent vagy ahhoz, hogy kimondd az ítéletet! Pedig nemcsak általában gonoszkodott, nemcsak régi bűnei voltak, nemcsak Ágnest taszította megalázó sorba, de téged is ott bántott, ahol ért. A festészetedet az én fülem hallatára nevezte hiábavaló bolondériának! Te gyáva voltál föllázadni ellene, de én megtettem, helyetted, és mindannyiótok helyett! Vállalom! És ha nem végzett volna magával, megöltem volna én! GÉZA: Futtodban. ANTAL: Láttad, hogy mi történt tegnapelőtt a folyosón? GÉZA: Nem. ANTAL: Akkor ne jártasd a szád! ÁGNES: Én láttam. ANTAL: Még tanúm is van az igazam mellett. Hallottad, mit mondott Ágnes? Én nemcsak rágalmazok, mint te, légből kapott ocsmányságokat nem kenek senkire! (Elégedetten körülnéz.) Adjon már egy kis whiskyt, öreg ! PALI BÁCSI (tölt neki). ANTAL: Még egyet, Géza; szeretném fölhívni afigyelmedetarra, hogy se vak, se hülye nem vagyok. Látom, amit látok, és tudom, amit tudok. Ahhoz képest, hogy mennyire nem szívelheted Ágnest, túl sokat sündörögsz körülötte, túl sokat foglalkozol vele. Ne hidd, hogy féltékeny vagyok; nem igen hiszek abban, hogy egy értelmes nő fejét durvaságokkal, sértésekkel el lehetne csavarni, de azért figyelmeztetlek : ne próbálj az utamba állni, mert kinyírlak! PALI BÁCSI:Tessék, uram, a whiskyje! ANTAL: Na. Megértettél? (Iszik.) Köszönöm, öreg. Nagyon érti maga a pincéri mesterséget is, úgy látom. Buktasson meg egy poharat magának is, és igyon az egészségemre! (Leteszi a poharát, aztán úgy telepszik le egy szék karfájára, hogy a hátát mutassa Gézának. Baloghhoz.) Mesélj már, Béla bátyám! Megvan még a kis Trabant mintájú légszennyező készüléked? BALOGH: Meg, hogyne. Avval jöttünk. ANTAL: Nem rakoncátlankodott az úton? BALOGHNÉ: Miért gondolja, Toncsi, hogy a szegény ember autója csak rossz lehet? Mert magának Mercédesze van? ANTAL: Nincs nekem autóm. BALOGHNÉ: De majd lesz, és kinevet bennünket, amikor elrobog mellettünk az úton. ANTAL: Ugyan, Marianne! Ne mondjon ilyeneket. (Pali bácsihoz.) Öregem, kínálja már valamilyen itallal a nagyságos asszonyt, el ne romoljon a kedve! PALI BÁCSI (Baloghék elé tolja a zsúrkocsit): Tessenek választani. ÁGNES (halk, de határozott hangon. Mindenki ránéz): Amikor tegnapelőtt kifelé mentünk innen, azon az ajtón (Mutatja.^, szegény Erik utánunk szaladt, és kiabált; Ágnes, ne menjen el, könyörgöm, ne menjen el! Én visszanéztem és láttam, hogy pisztoly van a kezében. Antal is megfordult, ő is észrevette, Jaj, gyere, gyere! sziszegte a fülembe, és megrántotta a karomat. (Megfogja a karját.) Hirtelen kiugrottunk a kapun. Nemcsak a revolver két dörrenését hallottam, de a puffanást is, amint Erik elesett, és utolsó, nyöszörgő jajkiáltását. Csak jó pár másodperc múlva mertünk visszamenni, megnézni, hogy mi történt. Én majdnem hánytam a félelemtől, Antal is reszketett; mindkét kezével görcsösen kapaszkodott a karomba. Még mindig érzem a helyét. Ez történt tegnapelőtt este a folyosón. ANTAL: Mit akarsz ezzel mondani? 26
