Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4-5. szám - Czakó Gábor: Szerelmek (Színmű, II.)
ÜGYVÉD: Lényegében leegyszerűsíthetem, de ez az egyszerűsítés nem biztos, hogy közel fog esni az igazsághoz. ANTAL : Ugyan már, ne köntörfalazzon! Mindenkinek van örököse. Meghalt doktor Sárkány Erik, nyugalmazott mérnök és államtitkár. Maradt egy testvére — úgy tudom, mindegy, hogy vérszerinti vagy örökbefogadott. ÜGYVÉD: Mindegy, kérem. ANTAL: Nahát. Maradt egy testvér és egy feleség. Melyikünk az örökös, és ki mennyit örököl? ÜGYVÉD: Ha az örökhagyó leszármazó nélkül, de házastárs hátrahagyásával hal meg, mindent a túlélő házastárs, jelen esetben az özvegy örököl. ANTAL: Es a testvér? ÜGYVÉD: A testvér semmit. ANTAL: Semmit? GÉZA: Hú, de szomorú! ÜGYVÉD: Semmit. ANTAL: Ez hogy lehet? ÜGYVÉD: így szól a törvény. ANTAL: Ez lehetetlen. ÜGYVÉD: Ha kívánja, fölolvashatom a pété- kából az idevágó paragrafusokat. ANTAL: Minden körülmények között a feleség örököl? És csakis ő? ÜGYVÉD: Nem. Csak akkor, ha a házastársak között az életközösség végig fönnállt. ANTAL: Végig fönnállt? Az életközösség? No de éppen megszakadt! Épp ezért lett öngyilkos Erik! ÜGYVÉD .Tudom, kérem, éppen ezért mondtam, hogy bonyolult az ügy. ANTAL: Ebben az esetben viszont én öröklök? ÜGYVÉD: Ebben az esetben, ha tényleg így van, ön. ANTAL: Hát mégiscsak egyszerű ez az ügy. Én vagyok az örökös, és kész. Mindent én öröklök? ÜGYVÉD: Ha ezt fogják megállapítani, igen. ANTAL: Kinek kell itt még megállapítani valamit? ÜGYVÉD: A bíróságnak. Minthogy a jelen esetben az ingatlanokkal, készpénzzel, ingóságokkal, köztük két kis háztartási gépért járó szabadalommal, a fegyver és éremgyüj- teménnyel együtt mintegy két, két és fél millió forintos vagyonról van szó, az özvegy nem biztos, hogy pör nélkül átengedné önnek az egész hagyatékot. ANTAL: De hiszen maga mondta, hogy én vagyok az örökös! ÜGYVÉD: Meglehet. Ám a bírói gyakorlat szerint az életközösség megszakadásának tartósnak, helyreállithatatlannak kell lennie, amit a bíróságok szemében leginkább az bizonyít, hogy az örökhagyó és az özvegy, már a haláleset előtt hosszabb ideig külön él. GÉZA: Puff neki! ANTAL: Nagyon kérlek, néhány percig még fékezd magad. Utána idétlenkedhetsz, amennyi jól esik. Majd szólok, mikor. ÜGYVÉD: Beláthatják, hogy ezek után nem vállalhatom mindkettejük képviseletét a hagyatéki eljárásban. Alapos jogi munka, komoly bírói fölkészültség kell ahhoz, hogy ebben a fogas kérdésben dönteni lehessen. Mindkét fél mellett nyomós érvek szólnak. De ellenük is. Az életközösség tényleg megszakadt, máraz örökhagyó elhalálozása előtt, de csak néhány másodperccel, esetleg perccel előbb. Nem volt-e az egész eseménysorozat egy, bár némiképp különös, de mégis közönséges házastársi összezördülés, amely csak az örökhagyó rossz idegállapota következtében torkollott tragédiába? A bíróság szerint elég-e az életközösség megszakításához pusztán a szakítás tényének megállapítása? Nem lehet itt könnyen dönteni, kérem. ANTAL: Igen. ÜGYVÉD: Nem akarok magam ellen beszélni, de egy ilyen pör nem olcsó mulatság. ANTAL: Mibe kerülhetne? ÜGYVÉD: Két és fél milliós perértéknél csak az illeték százötvenezer forint. ANTAL: Atyaúristen! GÉZA: Tessék? ÜGYVÉD: Ehhez persze hozzájön még az ügyvédi munkadíj, készkiadások, miegyéb. ANTAL: És ha megnyerem a port? ÜGYVÉD: Akkor az özvegyet marasztalják, és neki kell viselnie az ön költségeit. Más kérdés, hogy ennyi pénzt valaha is be lehetne hajtani rajta. ANTAL: Tehát százötven-kétszázezer forintot csak úgy ki kell dobni az ablakon! ÜGYVÉD: Dehogy kell? Már miért kellene? Azért adott az Isten észt, hogy éljünk vele! ANTAL: Mit tanácsol? ÜGYVÉD: Kössenek egyezséget. ANTAL: Milyen egyezséget? Ágnes, szólj már egy szót! ÁGNES: Mit mondjak? ANTAL: Úgy ülsz itt, mint akit egyáltalán nem érdekel az egész. ÁGNES (Máson jár az esze egész jelenet alatt): De, érdekel. 2 FORRÁS 17
