Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4-5. szám - Czakó Gábor: Szerelmek (Színmű, II.)
CZAKÓ GÁBOR SZERELMEK SZÍNMŰ MÁSODIK RÉSZ 1. JELENET (A szín ugyanaz, mint az előbbi részben. Antal és Ágnes a pamlagon ül. Ágnes gyászruhában. Ugyancsak gyászruhát visel az öregasszony is. O és Géza a fal mellett áll. Gézának fekete karszalagja van. Az ügyvéd egy fotelban ül; az ölében iratok.) ÜGYVÉD: Végrendeletet nem találtunk, kérem. Mint tudják, hiába kerestük odafönt, a mérnök úr iratai között, és hiába jártam a közjegyzőnél is. A közjegyző szerint volt végrendelet, de azt a néhai mintegy két héttel ezelőtt megsemmisíttette, azzal, hogy újat készít. A régi végrendelet szerint az állam örökölt volna azzal a megkötéssel, hogy életjáradékot köteles fizetni Török Irén kisasszonynak, aki egyúttal élete végéig ingyen lakhatott volna ebben a házban. A közjegyző úgy tudja, hogy az új végrendelet az özvegy javára szólt volna Török Irén kisasszony javára szóló hagyomány megtartása mellett — azt hiszem — mindössze azzal a különbséggel, hogy életjáradék helyett egy nagyobb összeget kapott volna a kisasszony végkielégítésképpen. De így, végrendelet nélkül, minden összekuszálódott. ANTAL: Mi kuszálódott össze? Mondja meg, hogy ki az örökös, és kész. ÜGYVÉD: Nem olyan egyszerű, kérem. ANTAL: Mi nem egyszerű? ÜGYVÉD: Hadd mondjam végig. ANTAL: Mondja. De tisztán és világosan. Mi azért fogadtuk föl magát mint ügyvédet, hogy egyszerűvé tegye számunkra azt, amit mi, laikusok, talán nem értenénk meg olyan könnyen. A maga számára egyszerűnek kell lennie ennek a dolognak. 16
