Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 4-5. szám - Veres Péter: Kiadatlan jegyzetek

Mindig tanul az ember, de mire mindent megtanul, amit egy embernek a maga korában az életről a világról tudni kellene, akkorra meghal. Engem is két betegség gyötör már évek óta, és csak most jöttem rá, hogy az idegességben jelentkező neuraszténia inkább tavasszal és nyáron, a melankólia pedig inkább őszön és télen jelentkezik rajtam. Mindez persze a szellemi-lelki diszponáltságon túl az időjárással függ össze. A zivatarra hajló szituációk idegességet, a nyomasztó köd és a földön fekvő fellegek melankóliát váltanak ki belőlem.

A hajlamosság persze mindegyikre megvan bennem.

* * * *

így bízzon az ember ezekben a tudatlan kiadókban, lektorokban és kritikusokban! Én azt hittem, hogy mindent ismerek már Csehovról, amit ismerni érdemes, és lám, most böngészve a régi kiadások között, felfedeztem egy nagyobb elbeszélést, címe: A halál árnyai. A címe rossz és elriasztó, az írás remekmű. Bizonyára már az öregedő és beteges Csehov irta, de csodálatosan okos, igaz, egyszerű és becsületes írás. A halál előtti élet, világos okosság, a halálfélelemmel párosuló neuraszténia rajza ez az írás, és néha valóban elfogja az embert — mint az olvasót is — a sir előtti reménytelen szomorúság, máskor viszont újra és újra fel kell kacagnia azon a keserű szellemességen, amellyel a halál előtt álló professzor a tovább élők. köztük a saját családtagjai, felesége és gyermekei, rokonai és ismerősei, diákjai és tanártársai kicsinyességét és ostobaságát, rovar-, vagy inkább hernyószerű rövidlátását szemléli.

Mégegyszer: remekmű!

* * * *

De vigyázzunk: ne legyünk igazságtalanok a fiatalabb és a didaktikus pápaszemet viselő célszerű emberekiránt: háthaehheza csehovi íráshoz öregnek és neu rasztéri ásnak kell lenni.

* * * *

Azt mondja például egy helyen Csehov: ...... Ha valaki filozofálni kezd valamiről,

ez azt jelenti, hogy nem érti.” Mit szólsz ehhez Kant, Hegel, Schopenhauer?

Igen, ez csakugyan egyszerű igazság. Valóban a filozófusok nem'értik, tehát keresik. S vagy megtalálják, vagy nem. Mindenesetre az úti benyomásaikat — még a vándorbot- faragás közben csinált forgácsot — is gondosan összegyűjtik, rendszerezik és az utókorra hagyják.

Az egyetlen hiba, hogy Csehov ezt a mondást egy fiatal nő — volt színésznő — szájába adja. Jól áll a maga helyén, de mégis. ..

* * * *

Mellesleg meteorológiai depresszió is közeledik. Havazás vagy esőzés lesz. És ilyenkor Csehovot olvasni külön szerencsétlenség. Ez a kegyetlen okosság már valósággal fájdalmas. Mert az ember csak apró csacsiságokkal együtt bírja el az életet, még ha mindég bírja is.

* * * *

Ha az ember Jókait olvassa, azt látja, és nyilván úgy is volt, hogy a XIX. század derekáig Pest egy olyan kisváros, amelyben mindenki ismeri egymást, az egyetlen színház, cirkusz, kaszinó stb. körül van ott az egész „Társaság”, és ez a társaság egyben egész Magyarország, A többi, a tízmilliónyi paraszt és kézműves nem számít.

* * * *

6