Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - SZEMLE - Majoros József: Karinthy Ferenc: Ősbemutató
Mert — harmadjára — kamaszokról szól ez a regény, ami itt nem egyszerűen biológiai — vagy pláne „endokrinológiai” — meghatározás, hanem elsősorban társaslélektani. A jólismert vagy ismerni vélt kamaszsajátságok azonban — bandák szerveződése és felbomlása, a szerep vágya, s megformálása munkában, játékban, hazudozásban, gonoszkodásban; a felnőttek iránti igény, s kritika, a másik nem iránt ébredő érzések zűrzavara, a szeretet szemérmes óhajtása, sületlen kamasztréfák, finom lélekre valló durvaságok, s ki tudja hány apróság — Varga Domokos könyveiben sohasem elvont összefüggésekként jelentkeznek, hanem egyéniségek és helyzetek valódiságában. Ezek a fiúk is élő kamaszok, valódi környezetben, amit többek közt ízes „debreceni” beszédük s az akkori debreceni világ hiteles rajza is dokumentál. És épp erről kell — negyedszerre — szóla- ni. A kor s a helyzet valódiságáról. Ez itt a Debrecen környéki tanyavilág, 1945-46- ban. S túl rajta egy kevés — amennyi kell — a városból, s az ország akkori életéből, de akkori reményeiből is, amelyek akkoriban minden tisztesegesebbféle emberben élKARINTHY FERENC ŐSBEMUTATÓ Két kisregényt ad közre Karinthy Ferenc legújabb könyvében; s ami meglepő lehet: az 1972-ben publikált Ősbemutató mellé pályájának legelső, 1943-ból való prózai művét, a Don Juan éjszakáját szerkeszti. Majd három évtized távolából, egy öntörvényekkel biró életmű magaslatáról alkotópályája első len- dülését idézi föl az író, s ez merésznek hat — látszatra. Mert e pályakezdő mű elolvasása után megbizonyosodhatunk róla: bátran teheti. A Hungária Kiadó 1943-ban „igényes és mély olvasmánynak” minősítette a Don Juan éjszakáját, kiemelve a „meghökkentően bátor írói hangot” s az ábrázolás szellemes játékosságát. Az idő igazolta a Kiadó jellemzését: ez a kisregény ma is élő-eleven olvasmány, az írói oeuvre szerves tartozéka. A fiatal Karinthy leleményes fantáziával gontek, hogy rövidesen valami emberségesebb és igazságosabb világ kell, hogy reánk köszöntsön. A kis csavargók önkéntes gondviselője és barátja úgy gondolta, hogy ebben az erősen remélt világban majd aszerint illeti meg a tisztelet s megbecsülés az embereket, ahogyan dolgoznak. Amennyiben egyáltalán „nevelni” akarta, úgy erre akarta nevelni kis védenceit. S a könyv egy kicsit arról is szól, hogy a közösség erejével. És ezért is aktuális. Hisz a fiúkfalvai kísérlet anélkül szűnt meg, hogy legalább tanulságait hasznosíthattuk volna. Anélkül, hogy akár a létezéséről is tudomást szereztettünk volna. Varga Domokos könyvének tán épp ez a legnagyobb fontossága, hogy a kísérlet hiteles fölidézésével figyelmeztet életünk eme mindmáig megoldatlan, központi gondjára. Épp ezért nem is túlságosan szerencsés, hogy a 12 — 14 éves úttörőknek szánt Sirálysorozatban jelent meg. Nagyobb kamaszoknak való, s afféle „öreg kamaszoknak”, akik nem szűntek meg töprengeni azon, hogy ugyan milyen is lehet a jó közösség. VEKERDI LÁSZLÓ dolja újra a Don Juan históriát; a diadalmas életöröm, a „pokolraszállás” merészsége vonzzák benne — ezek ihletik meg, hogy hősének kalandos sorsát egy időt és teret játékos-szabadon kezelő, szürrealista elemekkel dúsított látomássá növelje. Ebben a látomásban az állhatatlan Don juan mellett fontos szerep jut az állhatatos Bartolómeus- nak. És sajátságos módon a délceg lovag, s az agg szobatudós egyazon életeszmény bűvöletében élnek : a világ rejtelmeinek, titkainak a megfejtése, az élet tartalmainak mind teljesebb birtokbavétele vezérli őket. Csak ugyanazt a dolgot másképpen gondolják és teszik. Bartolomeus „minden régi írást és oklevelet átrág”; úgy szeretne meghalni „mint Petrarca, könyv előtt”. S nem mintha a lovag nem tisztelné a könyveket, hisz kiderül, sokat tud ő is: tudja, többek között, 93
