Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - SZEMLE - Vekerdi László: Varga Domokos: Fiúkfalva
SZEMLE VARGA DOMOKOS FIÚKFALVA Aki nem, látta, elképzelni se tudja, milyen volt az ország 1945 tavaszán s a következő hónapokban. S az elképzelhetetlen nyomor s éhezés közepette is külön kis pokol volt a gyerekeké. A Fiúkfalva egy maroknyi „túlélő” sorsáról tudósit, méghozzá nem is akármilyenekéről. Kis csavargókéról, akiket már a front előtt se nagyon kényeztetett el az élet. A regényben azonban — s ezt nyomatékosan hangsúlyozni kell — föl sem merül a hasonló témákat máig megmételyező kísértés, hogy „el té vei y ed ett fiatal korúak új rabéi lleszkedé- sét” ecsetelje szívhezszóló színekkel. Másról van itt szó, mégpedig — mint minden valamirevaló regényben — nem is egyvalamiről. Először is egy vállalkozás történetéről. Egy derék debreceni fiatalember — „Nagyfőnök”, ahogy a gyerekek hívják, vagy csúfnevén : „Bőrzsák” — maga köré gyűjt néhány kis csavargót a város utcáiról. Szerez a Nemzeti Segély segítségével egy elhagyott, ócska tanyát a Debrecen körüli tanyavilág Ebes nevű részében. Kikönyörög hozzá kocsit is, lovat is, s szépen — noha nem csekély kínlódás és furfang árán — megműveli a földet a kis dologkerülőkkel. Az önellátásra berendezkedő kicsi telep lelkesedését — még azt a kicsit is, amit sikerült felkelteni — lényegesen lohasztja persze, hogy a termés felét — még a hízó felét is — behajtja rajtuk a Segély, s a szörnyű télben éhkoppra szorult gyerekek még holmi hajitó- fás-kutyás „nyúlvadászattal” is alig segíthetnek magukon, elmarják őket tőle a környező tanyasiak. Az éhséghez adjuk hozzá a didergés gyötrelmeit, hiszen nemcsak elég tüzelőjük, ruhájuk-cipőjük se volt, csak rongyaik — s bennük tetveik. A tetűk invázióját súlyosbította az ósdi házat réges-régen, s kiírthatatlanul bitorló patkányoké... és így tovább, de mindennek — sajátos módon — megvolt a maga derűje is. Másodszor — de nem másodsorban — arról szól a regény, hogy a többi, hasonló, azelőtti s azótai vállalkozással ellentétben Fiúkfalvának soha sem volt semmiféle „kapuja”. Innen akkor mentek el a gyerekek, s akkor tértek vissza a tanyára, amikor akartak. S éltek is ezzel a jogukkal bőven, hisz minden jog — mindig és mindenhol — csak a gyakorlás által válik hirdetett malasztból valósággá. Bőrzsák hatásának, s nehezen kivívott eredményeinek épp az volt első s legfontosabb alapja, hogy határtalanul tisztelte szabadságukat. S mivel itt ők voltak többen, a demokrácia alaptörvénye szerint ő, a felnőtt alkalmazkodott hozzájuk, még arra is készen, hogyha úgy döntenek, ő — igaza s ereje tudatában is — távozik. Azaz Fiúkfalván önálló, szabad emberek éltek, sajátmaguk meghatározta jogok és törvények szerint, egy kis kamaszköztársaságban. 92
