Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 3. szám - MŰVÉSZET - Szíj Rezső: Egy újvidéki magyar művész útja

Közben élnie kellett s ezért 1956. január 15-én Hódmezővásárhelyen elvállalta a Petőfi Művelődési Ház képzőművészeti körének vezetését, igen szerény tiszteletdij ellenében. E munkája közben érte a régvárt fordulat: megnyílt a határ Újvidék felé.

1956. aug. 9-én érkezett Szabadkára, ahol felesége várta az állomáson. Egy napi szabadkai tartózkodás után aug. 20-án érkezett Újvidékre, a réglátott otthonba. Mint írja, 45 napig ki sem mozdult a házból: kereste régi önmagát, ismerkedett elveszett s újra megtalált múltjával, illeszkedett az új helyzetbe, gyűjtötte az erőt a munkához. Eltelt pár hónap, amikor fölkereste az a belgrádi miniszter, aki hazamenetelét lehetővé tette. A hivatalos figyelem bátorítólag hatott Baranyiékra. Októberben meglátogatta régi kollégáit a péterváradi erődben berendezett műtermekben. Pár nap múlva meglepetés érte: a néhai művésztelepi kollégák közül a festő Graovác Nikola és a szobrász Graovácné Rísz Radmilla művészházaspár látogatta meg Baranyiékat s letett az asztalra százezer dinárt, a maga és Petrovics Bosko festőművész s felesége, valamint Soldatovics Javán szobrászművész nevében, hogy legyen miből kezdenie. Baranyi szabadkozott, végül is az összeg felét elfogadta kölcsönként, amit hamarosan vissza is fizetett.

Baranyiék újra bekapcsolódtak a vajdasági, sőt az országos képzőművészeti életbe. Felesége elnöke lett s maradt is több mint három évig a szerbiai képzőművészeti egyesület vajdasági tagozatának. Egyesületi helyiséget szerzett, ahol tárlatokat rendeztek, koztuk egy Textil és kerámia kiállítást, amelyen Baranyiék kisplasztikáit mutatták be. Zlata képzőművészeti boltot nyitott Újvidéken, amelyben a tagok zsűrizett művészi alkotásokat, főleg kerámiákat árultak. Nem sokáig, mert egyes tagok részvétlensége miatt három év múltán leköszönt. Baranyi 1956-tól négy hónapig Zlatával együtt az újvidéki iparművészeti iskolában tanított, de a jogtalanságok láttán otthagyta és 1958-ban nyugdíjba ment. Tíz évig tartott a per, hogy beszámítsák idegenben eltöltött munkaviszonyait. Végül a Legfelsőbb Bíróság ítélkezett a javára. Zlata asszony még 12 évig tanította a kerámiát az iskolán mint a szakosztály főnöke.

Baranyi Károly közeledik 80. életévéhez, amikor életútja főbb eredményeit csokorba kötöm, de változatlan energiával dolgozik, mintha 30 vagy 40 éves lenne. S hogy milyen eredménnyel, annak bemutatása már művészetének ismertetőjére tartozik. Itt még csak annyit, hogy a hivatalos körök méltányolták Baranyiék alkotómunkásságát: 1967 óta mindketten a Vajdaság érdemes művészei, 1969- ben pedig Októberi díjat kaptak, amely a magyarországi Kossuth-dijnak felel meg. Ez ugyan nem jelenti azt, hogy hellyel-közzel nem éri őket mellőzés. Ezért némi kritikát is gyakorolunk művészettörténet-írásunk mulasztása és a vajdasági képzőművészek 1969-ben megjelent Almanach-ja fölött. Egy jugoszláviai képzőművészeti évkönyvből azok, akik a vajdasági művészethez annak magyar ágán úgy tartoznak hozzá, mint ágak a törzshöz, nem maradhat ki a Baranyi házaspár. De Acsádi Ilona, Bicskei Péter, Bicskei Mihály, Burány Nándor, Csávosi Sándor, Csincsák Elemér, Farkas Béla, Fischer Marcell, Geréb Klára, Hódi Géza, Húsvéth Lajos, Lenkei Jenő, Oláh Sándor, Pechán Béla, és József, B. Szabó György kihagyását is joggal panaszolja föl Baranyi Károly önéletrajzában. (Csupán Ács József és Balázs G. Árpád szerepel a Matica Srpska által kiadott évkönyvben.)

Pedig Baranyiékra még azt sem lehet mondani, hogy nem mutatkoztak eleget. Csak néhány adat a nyilvános szereplésükre: 1969 áprilisában Újvidéken rendeztek önálló kiállítást, az anyagot bemutatták Verbászon, ahol több mint négyezer ember nézte meg. Az év nyarán a kishegyesi művész- telepen készült munkáikat a kishegyesi, a szabadkai és a zentai művészbarátok is nagy számmal tekintették meg — már pedig a hír a szakmában szárnyakon jár. Ugyancsak 1969 októberében kapták meg a már említett Októberi dijat. De ezzel még nincs vége az év eredményeinek. Baranyiné Markov Zlata a Les Arts en Europe kiállításán Brüsszelben nyerte el a Belga Képzőművészek Egyesületének ezüstérmét már másodszor, Baranyi Károly két kerámiája pedig a párizsi X. Salone Internationale Paris-Sud nemzetközi képzőművészeti kiállításának a bronzérmét. S mindezt nem a nyílt vagy láthatatlan összeköttetés eredményeképpen, mert Baranyiék energiájából erre nem futotta s ízlésüktől is távol állt az ilyen módszer. 1970-ig 114 kollektív és 12 önálló kiállításon vettek részt. Szerepeltek Budapesten, Belgrádban, Szabadkán, Szegeden, Münchenben, Párizsban, Brüsszelben, Moszkvában, Leningrád- ban, Rigában, Tallinban, Zágrábban, Norvichban stb. Baranyi művei kb. 35 államban találhatók és B. Markov Zlatáé is több ország múzeumában. 1970-ben is sok kiállításon szerepeltek: Szabadkán három ízben és Párizsban, 1971-ben pedig újra Szegeden.

Az életmű kész: a Baranyi házaspár munkássága — egy magyar férfi és egy szerb asszony életműve külön-külön és együtt is — olyan monumentum, amit „zord idő” immár el nem ronthat, függetlenül attól, hogy hálásnak vagy hálátlannak bizonyul-e az utókor.

80