Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 3. szám - MŰVÉSZET - Sümegi György -Goór Imre: Bács-Kiskun megyei képzőművészek (Gál Sándor, Pálfy Gusztáv, Kalmár Sándorné, Túri Endre)

magasabb színvonalon; illetve az előbbieknek természetes folytatásai-e az utóbbiak.

Kalmárné nem a megszokott módon tanulta mondanivalóját és kifejezésmódját. Egyszerűen : tehetsége kényszeritette arra, hogy a képzőművészet nyelvén szóljon vonalak s foltok beszédével a látottak lényegét mondva el úgy, hogy képein ez a lényeg az általánoshoz minél több szállal kapcsolódjék. Művei ezért különösek, és ebből adódik az is, hogy munkáiban évek múltán is új összefüggéseket fedezhetünk fel — ami már csak a legjobb művészet sajátossága.

Ismertem egy mestert, aki mindenkor csupán legnagyobb hibájukra figyelmeztette növendékeit, hogy módot adjon egyéniségük minél szabadabb kibontására. Pedagógiai elvei között azt vallotta legfontosabbnak, hogy a növendék a feltárt hiba egyéni megoldásával nagy utat jár be, de nem haszontalanul: kialakul alkotói tevékenységének sajátos logikája, ami által könyebben talál rá a kifejezés eszközeire is. Azért Írom le ezt, mert Kalmárné autodidakta lévén ezt az alkotói logikát mester nélkül sajátította el, s így — ha keservesebben is — a kordába fogottaknál, a „séma" szerint nevelteknél lényegesen többre vitte. Persze ez csak megfelelő szellemi élettel, az önellenőrzés szigorával volt lehetséges.

Mai alkotásaiban az összekulcsolódó, zárt formákba kényszeritett emberi és természeti figurák jelennek meg magányt vagy szigorú összetartozást sugallva. Anyák kifejező alakja nyújt védelmet a gyermekeknek, kik mint a fészkek lakói veszedelem idején, egymással összebújnak; virágot véd az ágak bozótja ; ágakat a törzs kemény bástyája; s vaskos fákat a homorú ég... És a szeretők egymás bilincsében: váll és nyak közé zárt koponyák, kulcscsonton nyugvó állak; karok bilincse csípőn, csigolyákon...

Kalmár Sándorné grafikái (monotypiák) tulajdonképpen festmények. A festői látásmód olvasható le róluk: a vonalaktól határolt, síkban tartott foltok tónusai gazdagon s részleteikben is érzékenyen változók; két egyenlő értékű árnyalat nem található rajtuk. A helyi tónus, a szellemesen és érzékenyen futtatott kontúr, a foltok változásáv