Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - MŰVÉSZET - Sümegi György -Goór Imre: Bács-Kiskun megyei képzőművészek (Gál Sándor, Pálfy Gusztáv, Kalmár Sándorné, Túri Endre)
PÁLFY GUSZTÁV SZOBRA maximumát nyújtó kórustagokkal együttélő karvezetö első az egyenlők között. Erő- szakoltság nélkül tűnik ki itt a művész demokratizmusának tartalma. Kéz c. domborműve hirdeti: az értelmes, cselekvő ember ott hagyja kezenyomát a világon alkotásával, ahogy Pálfy is. Pálfy művészete a belőle kihangzó gondolatok sokfélesége dacára is egységes, mert együtt, egymást erősítve igazak az általa elmondottak. A semmitmondó középszer ellen apellálnak művei. A hétköznapok őrlő- déseiből felhívásokkal, határozott és egyértelmű kérdésekkel lép elő az alkotó, hogy rámutasson lehetőségeinkre, aránytévesztéseinkre, a magasból mélyre zuhanások döbbenetéire. A látva-láttatás igénye, a meghökkentés, magunkba nézésre önvizsgálásra késztetés aktuálissá és maradandó értékűvé avatja műveit. SÜMEGI GYÖRGY KALMÁR SÁNDORNÉ Neve négy-öt éve tűnt fel a Bács-Kiskun megyei képzőművészek kiállítási anyagának zsűrizésén. Munkái éles vitát indítottak el. Jól emlékszem, egyik magabiztos bírálója ráolvasta, hogy ez a fajta művészet közvetlen utánzata a „szentképfestészet’’-nek, egyéni hangja nincs, erőtlen. A főiskolai stúdiumokhoz és a megbízásos „házi feladatokhoz" szokott festő szeme sokszor téved. Nem ritka eset, s az is gyakori, hogy az első sikertelen kiállítási próbálkozás után, az újabb zsűrizések sem járnak az előbbinél sokkal jobb eredménnyel. (Hogy szűkebb hazánk területéről vegyük példánkat: Tóth Menyhért is megjárta ugyanezt az utat hozzá nem értő „szakmabeliek” vihogása és akkori hivatalos patrónusok lekicsinylő megjegyzéseitől kisérve ...) S immár a zsűrik megszokták azt az újat, amit Kal- márné művészete hozott, s ma csak arról esik szó, hogy grafikái vagy festményei vannak-e
