Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 3. szám - MŰVÉSZET - Sümegi György -Goór Imre: Bács-Kiskun megyei képzőművészek (Gál Sándor, Pálfy Gusztáv, Kalmár Sándorné, Túri Endre)

bemutatókon állít ki. Lelkes tanítványai rendezik meg önálló kiállítását Gyulán (1959) és visszatekintő tárlatát a kiskunhalasi Thor- ma János Múzeumban (1967).

Gál Sándor a paraszti világban élvén vallomásaiban hevülten, expressziven fogalmaz. Élményeinek bő áradása azonban nem bontja föl a tárgyi formákat, mégis mindig a festői szándéknak megfelelően épülnek képei. Indulatosabb fogalmazás a megszerkesztett rendben érvényesül: a tárgyak vaskos valósága megfogja a festő kezét. Az indulati töltés mindig konkrét formákon süt át. Gál Sándorban — ha kizárólag érzéseire hagyatkozna — az alföldi realisták vagy expresszionisták méltó folytatóját ünnepelhetnénk. Ha a képépítést, a képi elemek konstrukcióját tartotta volna elsődlegesnek, úgy a legjobb konstruktivistáink között tarthatnánk számon. Ő azonban a kettőt összeegyeztetni próbálta. Művészete az expresszivitásnak és konstruktivitásnak sajátos egyensúlya. A XX. századi magyar festészet sok lehetséges útját kipróbálta. Az alföldi festészet hagyományaiból Tornyai he- vültsége, Koszta izzása és Nagy István zárt

PÁLFY GUSZTÁV SZOBRAI

képi rendje ugyanúgy műveibe épül, mint a konstruktivizmus megoldásai. Festői technikája is a megismerés lépcsőfokain fejlődött, változott. A 20-as és 30-as évek színgazdag, festőileg érett pasztelljei után kontúrozott, sötét tónusú, mélycsengésü tempera és olajképeket fest. Közben grafikákat is készít. A felszabadulás után színesedik palettája. Néhány élénkebb színvilágú képén a munka himnikus dicséretéig jut el. De nem idegen tőle a gyermekien őszinte, játékos fogalmazás sem. A balladák érces zengését követően könnyedebb mese tölti ki műveit, melynek témái az egymásra hajló őszi fák vagy va- rázsos hangulatot árasztó esti utcák.

Gál Sándor művészete hiteles visszatükrö- zése a magyar falu valóságának, küzdelmes mindennapjainak. Festészete így az egyéniség felismerhető jegyei mellett nemcsak önálló, de magyar is.

A 75 éves művészt gyűjteményes kiállítása és tanítványainak nagy tábora méltán ünnepli: művészetéből éppúgy, mint magatartásából szeretet, őszinteség és emberség sugárzik.

Egyik kritikusa az „igény és gondolat" fogalmak párhuzamba állításával kezdte beszámolóját műveiről. Törekvéseinek lényegét valóban e két szóval lehet leghűbben aposztrofálni: alkotói alapállása körültekintően igényes, megfontoltan mérlegelő. Átélt élményeinek, a meglátott problémáknak gondolati igényű kifejezését vállalja. Ez a vonása a felkérésre készült munkáin sem halványul el.

Eddigi állami megbízásai főleg portrék. Most befejezett Erdei Ferenc portréja az életnagyságúnál alig nagyobb. Összefogottsággal adja vissza a politikus-tudós ismert, jellegzetes arcát, karakterét.

Másik, készülő munkája Petőfi mellszobra. Nem lobogó hajú, romantikus forradalmárkép ez. A magas homlokú, elszántan kemény tekintetű költőben a gondolkodás és cselekvés együtt hatását, időn átívelő hitelességét hangsúlyozza. (Mindkét mű a bronzöntés után nyeri el igazi formáját.)

Korábban két művét állították föl köztéren. Az orgoványi Művelődési Házra ké