Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - PETŐFI-ÉV - Ivan Zlatarev: Petőfi Sándor és Bulgária
sélte, hogy egy házkutatás alkalmából a cári rendőrség majdnem agyonverte, mert Petőfi versét találta nála. Aznap este Pencső bácsi egy összejövetelen ezt a költeményt szavalta, és a kopók követték. Hiába bizonyította, hogy a vers nem vonatkozik Bulgáriára, hanem az akkori Magyarországra. Egyik titkosrendőr ravaszul azt felelte: — ezt a verset magyar költő irta, de a bolgár állam ellen uszít! Milyen nagy erővel hangzottak el a cári erőszak és terror idejében Petőfi strófái! „Lamberg szívében kés, Latoúr nyakán Kötél, s utánok több is jön talán. Hatalmas kezdesz lenni végre, nép! Ez mind igen jó, mind valóban szép. De még ezzel nem tettetek sokat — Akasszátok föl a királyokat!” Volt partizánok mesélték, hogy a lövészárok mélyén vagy tábortűz mellett, harcok közötti szünetekben, hogyan olvasták Petőfi költeményeit. Ök ma is vissza tudták idézni a magyar költő több versét. Az évek megváltoztatták hajuk színét, arcvonásukat, azonban még mindig erős bennük a harcok emléke és a költő iránti szeretetük. Úgy tudom, hogy költőnk, Nikola Vapcarov is jól ismerte és csodálta Petőfi utolérhetetlen kifejező erejét. Néhány hónappal ezelőtt Vapcarov halálának harmincadik évfordulója alkalmából, a költő szülővárosában rendezett megemlékezés szónoka, Vapcarov egyik testvére, beszédének mottójaként Petőfi versét idézte: „Szabadság, szerelem! E kettő kell nekem. Szerelmemért föláldozom az életet.. — mert Vapcarov valóban az élet nevében, a bolgár nép szabadságáért szerelmét, életét áldozta. Rögtön eszembe jutott a költő strófája: „Szabadságért föláldozom Szerelmemet.” Az utóbbi időben újból végigjártam több múzeumot, kerestem a párt által a felszabadulás előtt terjesztett röpiratokban Petőfi-idézeteket. Eddig nem sikerült ilyeneket találnom, de biztos vagyok abban, hogy vannak, mert néhány ismerős pártfunkcionárius azt mesélte, hogy többször idézték Petőfit, főleg az „Akasszátok föl a királyokat”. El tudom képzelni, hogy a költő lángerejü versei hogyan juthattak el hazánk legtávolabbi zugába, és hogyan olvasták petróleumlámpa fényénél elsötétített ablakok mögött azokat! Milyen elemi erővel hangzottak Petőfi szavai a bolgár munkások és parasztok szívében! Sokan nem is kérdezték, kinek a sorai ezek a verssorok. Az volt a fontos, hogy fel lehetett használni őket a harcban éppen úgy, mintha bolgár költő írta volna. A monarcho-fasiszta hatalom elleni küzdelemben ezek a versek szinte nélkülözhetetlenek voltak, ösztönöztek a népi hatalom győzelmére. Elképzelem, hogyan megy a cári csendőrség szuronyaival Botev, Szmir- nenszki, Petőfi forradalmi sorai ellen, mert ezek nemcsak verssorok voltak, hanem harcosok is... — Hogyan lengeti, tépi a mocskos rendőrkéz ezeket a sorokat. 39
