Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - Bistey András: Gyere velem Viareggioba (Novella)
— Dehogynem. Nincs sár. Csak azt mondd meg, hogy merre forduljak! — Már el is hagytuk az utcát. — Nem baj, visszafordulok. Jobbra vagy balra? — Állj már meg! Nem érted, hogy ki akarok szállni? Elhaladtak a templom előtt. — Kiugróm! — Nem mersz. — Teljesen hülye vagy! — Mert haza akarlak vinni? A falu túlsó végéhez közeledtek. — Mi bajod van ? — Semmi. Csak látni szeretném az állatorvos papádat, meg a nagy házatokat. — Nem is mondtam, hogy nagy házunk van. — Aki az Alpokba jár üdülni, az nem lakhat akármilyen házban. Megnézem, és már el is megyek. Merre van? — Semerre. — Valahol csak laktok. Nem? — Undok vagy és aljas! Semmi közöd hozzá, hogy hol lakunk. Azonnal állj meg! — Az is lehet, hogy nincs nagy ház. Hát állatorvos papa, meg téli üdülés az Alpokban, meg heti száz forint zsebpénz? — Rohadt csirkefogó! A lány sírt. — Nem kell felvágni. Akkor nem ég le az ember. Ismét szántóföldek között vezetett az út. — Kis hülye. Azt hitted, beveszem a dumádat, és hasra esek? Megállította a kocsit. — Nem kell kiszállni. Visszaviszlek a faluba, és leteszlek, ahol akarod. — Nem kell. — Innen akarsz visszagyalogolni? — Nem. — Hát akkor? A lány ránézett. Még vörös volt a szeme, de már nem sírt. — Elmegyek veled Viareggióba. — Micsoda? — Hívtál. Vagy nem? — Igen — mondta a fiú. — El is viszlek, ha akarod, de előbb mégis haza kell menned. — Nem megyek haza. — Hát? — Nem érted? Nem megyek haza és kész. — Nem holnap indulnánk. Addig mit akarsz csinálni? — Veled megyek. Ha olyan sok a pénzed, lakásod is van biztosan. Ott maradok az indulásig. — Oda nem jöhetsz. — Miért? Talán nős vagy? — Nem — mondta a fiú. — Nem vagyok nős, de oda akkor se jöhetsz. — Ugyan miért? — Csak. Mert nem. Az ember nem ismerheti ki magát rajtad. Az előbb nem akartad, hogy megálljunk annál a dűlőútnál... — Ott nem. De ha fölmegyek hozzád ... — Majd eljövök érted. — Le akarsz rázni? Nem viszel el Viareggióba? — Akkor még nem tudtam, hogy ilyen hisztis és felvágós vagy. Felbőgette a motort. — De én tudtam, hogy te hazudsz. — Ugyan mikor hazudtam? — Mindig. Csak járt a szád. Nem is vagy mérnök! — Honnan tudod? Te okos! — Olyan a kezed, mint a reszelő. Csóró- melós vagy, semmi más! — Szállj ki! — És pénzed sincs annyi, hogy külföldre járj! Legfeljebb turistaúton voltál Csehszlovákiában ! — Elegem van belőled! — És lakásod sincs! Ha lenne, elvittél volna magadhoz. — Azt akarod, hogy kilökjelek, te kis hülye? Átnyúlta lány előtt, és kinyitotta az ajtót. — Tessék! Szabad az út. A lány kilépett az országútra. — És ez az ócska Wartburg se a tied! Valamelyik haverod adta kölcsön, vagy az is lehet, hogy loptad! Hogy felvághass vele. Be akarta csapni a kocsi ajtaját, de a fiú megakadályozta. — A kocsi az enyém! A lány megindult visszafelé. — Az enyém! Kiugrott az útra. — Az enyém! — ordította. — Érted? Az enyém! 37
