Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 3. szám - Bistey András: Gyere velem Viareggioba (Novella)

— Mi inkább a téli szünetben járunk külföldre. Apámnak a síelés a mindene.

— Neked is?

— Szeretem, de nem olyan nagyon, mint ő.

— Hová jártok?

— Hát többnyire Zakopánéba.

— És még?

— Ritkábban az Alpokba.

— Ott hová?

— Ott? Az Alpokban valami kis faluba, nem is jut eszembe a neve.-Jó?

— Megjárja.

— Cortina d'Ampezzóban még nem voltatok ?

— Ott még nem.

— Az is jó hely télen.

— Majd mondom apámnak.

— Nem akarsz velem jönni?

— Hová?

— Viareggióba.

— Jó is lenne!

A lány nevetett.

— De komolyan!

— Ne hülyéskedj! Vonatjegyre sincs pénzem.

— A pénz nem számit.

— Dehogynem számít! Apám egy fillért se adna.

— Nálam nem számít a pénz.

— El se engednének.

— Hát aztán? Eljössz és kész.

— És otthon mit mondok?

— Semmit. Vagy azt, hogy táborba mégy.

— Apám biztosan eljönne a táborba meglátogatni.

— Kitalálnál valamit.

— Útlevelet se adnának csak úgy.

— Van egy haverom az útlevélosztályon, az elintézi négy nap alatt.

— És te fizetnéd ?

— Én.

— Miért?

— Csak. Jól megvagyunk együtt.

— Csak azért?

— Az nem elég ?

— Aztán megnézhetném magam.

— Miért?

— Hülyének nézel?

A fiú nem válaszolt.

— Nemsokára megérkezünk — mondta a lány.

— Olyan sürgős?

— Miért?

— Megállhatnánk egy kicsit.

— Mitől fulladt el a hangod?

A lány gúnyosan rápillantott, és hátranyúlt a csomagjáért.

— Még nem válaszoltál.

A fiú természetes hangon akart beszélni, de egyre jobban elszorult a torka.

— Nem is kérdeztél semmit.

— De igen. Azt mondtam, hogy megállhatnánk egy kicsit.

— Ez nem kérdés.

— Ne hülyéskedj!

A lány combjára tette a kezét. Kopott farmer volt a lányon.

— Te ne hülyéskedj!

— Beállunk egy dűlőútra.

— Akarsz te is egy kék foltot a szemed alá?

— Ugyan. Nem kell rögtön verekedni.

A lány melle után nyúlt.

— Kiszállok. Állj meg!

A kocsi az útpadka szélére futott. A fiú hirtelen visszarántotta a kormányt, a lány feje az ablaküveghez ütődött.

— Teljesen hülye vagy! Mondtam, hogy állj meg!

Ki akarta nyitni az ajtót, de nem boldogult vele.

— Jól van — mondta a fiú, és már nyugodt volt a hangja. — Nem kell megijedni. Hazaviszlek és nem történik semmi bajod.

Beértek a házak közé.

— Kiszállok.

— Mondtam, hogy ne izgulj. Hazaviszlek és épségben átadlak az állatorvos papádnak.

— Nem kell hazavinned. Innen már gyalog is elmegyek.

— Dehogynem. Ha már megijesztettelek, az a legkevesebb, hogy elviszlek hazáig.

— Nem is jesztettél meg. Mit képzelsz?

— Merre laktok?

— Semerre. Állj meg!

— A főutcán laktok?

— Nem. Egy mellékutcában. Be se tudsz menni oda a kocsival.

36