Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - Czakó Gábor: Szerelmek (Színmű, I. rész)
ERIK: Ismer. Ritkán tévedek. Legalábbis ilyen kis dolgokban. ÁGNES: Maga éppen ilyen kis dolgokban szokott tévedni, Erik. Mint például a házasságunkban. Ne haragudjon, amiért kimond- dom, maga is tudja, mennyire félresikerült. ERIK: Hogy zavarhatta meg a fejét ennyire ez a kis senki, ez a szemtelenkedő mitug- rász?! ÁGNES: Nem ő zavart meg, Erik. Rossz a mi házasságunk már elejétől fogva. Ezt magának is látnia kell, ugyanúgy, mint nekem. ERIK: Sose panaszkodott. Egy szóval se mondta soha, hogy valami kifogása lenne. ÁGNES: Mit mondtam volna? ERIK: Nem is mondott volna semmit, én azt hiszem. Mindig azon igyekeztem, hogy megkapja, amit csak kíván! ÁGNES: Sose áhítoztam a maga vagyonára. IRÉN (besompolyog). ERIK : Szabadságot kapott tőlem. Úgy vélem, hm, a legteljesebbet, amit férjétől kaphat a feleség .. . ÁGNES (közbevág): Éppen az az egyik leg ... ERIK (közbevág): Nem, ne mondja ki! Majd én. Tudom, hogy öreg vagyok magához, sokkal öregebb, mint szabadna lennem. ÁGNES: Nem ért egészen pontosan. Ez csak egy része a dolognak. Tudom azt is, hogy rengeteget köszönhetek magának. De az egész alapja az, hogy én képtelen vagyok szeretni magát. Nem lett volna szabad összeházasodnunk. Én hibáztam. Vállalnom kellett volna az akkori helyzetemet mindenestől! IRÉN: Jó, hogy nem azt állítja, hogy a mérnök úr követett el bűnt, amikor magához emelte, és kimentette magát a szégyenéből! ERIK (Irénre néz mérgesen): Hallgasson! IRÉN (kisompolyog): Bocsánat, nem szólok én soha egy szót se! ERIK: Nem kívánhatom, hogy szerelmes legyen belém. Hogy is kívánhatnám? Csak azt kérem, hogy lakjon itt, az én házamban, úgy, mint a sajátjáéban, és legyen hozzám kedves néha. Nevessen, annyit, mint azelőtt, és beszélgessen velem, mintegy jóbarát. A legteljesebb szabadságban. ÁGNES: Ne piszkítsa be ezt a szép szót: szabadság! ERIK: Nevezzük másként. Ahogy akarja. Ha kívánja, ki se ejtem többé a számon. ÁGNES: Attól semmi se változik. Lássa be, nem bírok így élni, nem bírok megmaradni tovább ezek között a falak között. ERIK: Maga nélkül eldobhatom az életemet. ÁGNES: Én pedig szerelem nélkül. ERIK: Szeresse hát ezt a.. . na, szeresse az öcsémet. ÁGNES: Nem érti? Nem figyel rám soha? Gyűlölöm, hogy itt, maga mellett még lopnom is szabad! Gyűlölök itt lenni! ERIK: Gyűlöl? Mit vétettem én maga ellen Ágnes? Mondja, mit vétettem? ÁGNES: Semmit. Nem gyűlölöm én magát, Erik, sose gyűlöltem, csak a legteljesebb szabadságot, azt, mindennél jobban, hogy fölajánlja nekem, tartsak szeretőt, amennyit akarok, itt, az otthonunkban, készséggel elfordulna, ha rajtakapna bennünket, csak maradjak a felesége! Undorító dolog ez! ERIK: De hát mit tegyek? Mit kínáljak még? ÁGNES: Semmit se kínáljon. Értse meg hogy élni szeretnék végre, ugyanúgy, mint a többi asszony. Gyermeket akarok, hozzám illő férjet, még gondokat is, érti? Igazi asszony szeretnék lenni, nem ilyen szabad, független, emancipált feleség! ERIK (lehajtja a fejét, hallgat egy darabig): Visszajön ? ÁGNES: Nem. ERIK: És ha rájön, hogy az öcsém nem való magának? Ebben biztos vagyok, higgye el, nem ő az igazi! ÁGNES: Talán ő. ERIK: De ha mégse? Ha csalódik benne, visszajön hozzám? ÁGNES: Soha többé nem jövök ide vissza. ERIK: Akkor nem engedem el! (Széttárt karral elébe ugrik, elállja az ajtó felé vezető utat.) ÁGNES (egy darabig nézi, aztán megfordul és kiszalad azon az ajtón, amelynél Antal leselkedett). 10. JELENET (Géza egy fotelba süppedve ül. Agnes és Antal nem veszik észre, amikor belépnek. Antal újra a csomagjait cipeli.) 31
