Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám - Czakó Gábor: Szerelmek (Színmű, I. rész)
ANTAL: Nem hozol magaddal semmit? (Leteszi a csomagokat.) ÁGNES: Csak amim van. Vagyis még annál is többet, mert ez a ruha se az enyém. Amiben idejöttem, az már tönkrement. Nem dolgoztam, nincs jogom elvinni egy tűt se. ANTAL: Nagyon szép elv, Ágnes, látod, ezért jobban szeretlek. De valami kézitáska csak kellene, apróságokkal, amik egy nőnek ilyen hosszú úton kellenek. ÁGNES: Kibírom nélkülük. Legalább segíthetek neked a cipekedésben. ANTAL: Ugyan, hagyd csak. Idáig is elhoztam őket valahogy, hazafelé is ugyanaz az út. ÁGNES: Csak azt tudnám, hol van Géza. Tőle szeretnék elbúcsúzni. GÉZA (a fotellal elébük fordul. Antal belebotlik a lábába). ANTAL: Te! (Ledobja a csomagjait és megragadja Gézát. Megütné, de Ágnes lefogja. Géza nem adja jelét, hogy védekezne.) ÁGNES: Ne, Anti, ne! GÉZA: Miért ne? Tegyétek a búcsút még érzékenyebbé, és még emlékezetesebbé azzal, hogy jól megvertek. ÁGNES: Ugyan, Géza! Anti, légy szíves, kérj bocsánatot tőle. ANTAL: Én?! Na jó. Nem történt semmi. Nem haragszom. Csak néha fölmegy a fejembe a vér, amikor elcsánkáznak. Nem tehetek róla. GÉZA: Bocsánatot kérek. (Csönd.) ÁGNES: Elmegyünk, Géza. GÉZA: Menjetek. ÁGNES: Nem mondasz semmit? GÉZA: Mit kellene mondanom? ÁGNES: Nem is kérdezel? GÉZA: Ha kíváncsi lennék, kérdeznék. ÁGNES: Hidd el, jobb lesz így. GÉZA: Legyen. ÁGNES: Érts meg, el kell mennem! GÉZA: Nosza. ÁGNES (megfogja Géza kezét): Szeretlek, Géza . . . GÉZA (fölkapja a fejét). ÁGNES: ...most már tudom. Mint a legjobb, és egyetlen barátomat, aki mindig törődött velem, és csak jót akart.. . GÉZA: Nem vagyok, és sose voltam barátod. ANTAL (a pohárszékhez megy, és tölt magának egy búcsúpoharat). ÁGNES: Béküljünk ki, Géza. Örökre elmegyek, nem akarom, hogy ezután is haraggal gondolj rám. GÉZA: Amennyire tőlem telik, igyekezni fogok, hogy egyáltalán ne gondoljak rád. Ámbár meggyőződésem, hogy neked tökéletesen mindegy, gondolok-e rád, és ha igen, mit. ÁGNES: Nem igaz! GÉZA (szelíden): Most is hazudsz? Még mindig ? ÁGNES: Tudod, hogy sose akarok hazudni. GÉZA: Nem tudom. ÁGNES: Pedig így van. GÉZA: Meglehet. ANTAL: Mondd, Ágnes, neked jól esik, hogy sérteget ? ÁGNES: Nem sért. ANTAL: Talán igaza van? ÁGNES: Talán. GÉZA: Talán ? (Lelöki magáról Ágnes kezét.) Indulás! ANTAL: Ettől igazán megkímélhettük volna magunkat, Ágnes. ÁGNES: Csak egy percre békűlj ki velem! Csak addig, amíg kimondod, hogy nem haharagszol. GÉZA: Mire mennél vele? ÁGNES: Nem tudok így elmenni. GÉZA: Már miért ne tudnál? Igaz, Tóni? ÁGNES: Ne gonoszkodj! Csak egy szót szólnál, sokkal könnyebb lenne. GÉZA: Dehogy lenne. Nekem se, de neked se, mert ha ez a Tóni észreveszi, hogy egy szép emléket melengetsz a szívedben, kitekeri a nyakadat. Én meg mire mennék vele? Teljesen őszintén mondom, hogy nem vagyok a barátod, sose akartam az lenni. Isten áldjon! (A pohárszékhez megy, hátra se néz.) 11. JELENET ERIK (dörömböl odakint egy ajtón): Nyisd ki öcsém, nyisd ki! Tudom, hogy bent vagytok ! Az én házamba ne merjetek bezárkózni előlem! Hallottátok? Azonnal nyissátok ki, mert rátok töröm az ajtót! 32
