Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 2. szám - JEGYZET, TANULMÁNY - Karikó Sándor: Hess András helye a magyar kultúrtörténetben

magyarországi nyomtatott könyv, igaz, még csak latinul, a 67 erős és fehér papírlapra nyomtatott, a humanista betűszedésre jellemző álló betűtípussal (antikva) szedő Chronica Hun- garorum, amely a magyarok történetét tárgyalja a honfoglalástól Mátyás királlyá való választásáig. A krónikából, azaz a Budai Krónikából mindössze 9 példányt ismerünk ma, ebből kettőt Budapesten őriznek, a többi hazánk határain kívül található. Még egy könyvet jelentet meg a budai ősnyomda, amely két rövid értekezést tartalmaz. Keletkezési időpontját azonban nem ismerjük, s a mester már csak kezdőbetűit nyomtatja le. Több kiadványra nem sikerül rábizonyítani a budai ősnyomda eredetét, sőt — feltehetően — 1475-ben, mintegy 3 éves fennállás után megszűnik működni. Ettől kezdve sem Hess Andrásról, sem a budai ősnyomdáról nem tudunk semmit.

Ennyi Hess András, s az első magyarországi nyomda története. Az eddig leírtakban többé-kevésbé megegyeznek a kutatók. Amiben eltérnek, az a következő két kérdés: miért olyan későn jelenik meg a nyomda első terméke, a krónika. Egyáltalán, mi történik a nyomda megalapítása és a krónika kiadása közötti hosszabb időszakban? A másik: Miért kell beszüntetni a nyomdát, mi történik Hess Andrással és nyomdájával? Ezek a kérdések még kevésbé tapadnak tényékhez, bizonyított adatokhoz. Hipotézisünket egyfajta logika, társadalmi és pszichológiai analógia alapján alakítjuk ki. Az első kérdés megoldását Hess András jelleme és a krónika társadalmi fogadtatása közötti ellentétben látjuk.

AZ ELSŐ MAGYARORSZÁGI NYOMTATOTT KÖNYV FOGADTATÁSA

A Chronica Hungarorum előszavából — amelyben önmagáról vall Hess András — megtudjuk, hogy a nyomdászatot Latiumban tanulja: „Magam is kedvet kaptam, hogy tehetségemhez képest erre az oly nemes és kitűnő foglalkozásra vállalkozzam." Hamar elkapja a szenvedély, az alkotás öröme, mert önbizalma megnövekszik, ti. felismeri a nagy és nemes lehetőséget. Azt írja: „azok a nagytehetségű férfiak, akik isteni ügyességüket könyvek nyomtatására használják fel: ezzel az emberiség javát és díszét nagymértékben előmozdítják”.

Nagy lelkesedéssel veti tehát bele magát a munkába, amely lelkesedésnek — nézetünk szerint — csak fokozódnia lehet akkor, amikor Budára jön, immár önálló nyomdát alapítani, amelynek ő lesz a vezetője. Tele reménnyel és energiával érkezik Budára. Jó ajánlólevél számára az is, hogy Mátyás király, a humanistákat pártoló, az európai viszonylatban is elismert tekintélyű államférfi országába jöhet. Mátyás könyvtára már a maga korában világhírű. Akkor is, azóta is, 5 évszázad óta, jellemzői egyik kezében karddal, a másikban pedig könyvvel láttatják őt. Mátyás szenvedélyes olvasó, lelke mélyéből hive a humanizmusnak, minden divatnak. A kor szokásához híven még borotválkozik is.

Kezdetben semmi fennakadás nincs, a szervezőmunka a nyomdai berendezések és a szükséges anyagok előteremtése megtörténik. Valószínű, hogy az udvarban dívó humanista Ízlésnek megfelelően néhány közkeletű kisebb szövegrészt kinyomtat Hess András, mintegy kipróbálva nyomdáját. Egyúttal felhívja a figyelmet, felkelti az érdeklődést nyomdájára. Hess Andrásnak azonban keservesen kell tapasztalnia, hogy a tudós körök nem váltják be a hozzájuk fűzött reményeket — a megrendelők elmaradnak. Mátyásnak valószínűleg nem tetszenek a kezdetleges betűk, s ha a királynak nem kell a nyomtatvány, inkább a Korvinák selyembe-bársonyba kötött, ragyogóan ékes kötetei, akkor hogyan kellenének a magyar főuraknak, akiknek — Bonfini szerint — csak az öltözködésre, a lovakra és a hajukra vannak gondjaik. Különben is nagyobbik részük még írni-olvasni sem igen tud. Nem igen remélhet a főpapoktól, a humanistáktól sem. Közismert, a legkiemelkedőbb személy, Vitéz János, esztergomi érsek ebben az időben háttérbe szorul, Janus Pannonius, a humanista költő pedig már halott. Ezért írja Hess András kesernyésen, csalódottan az előszóban: „Itt nem kevés ideig foglalkozás nélkül voltam”.

76