Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - JEGYZET, TANULMÁNY - Karikó Sándor: Hess András helye a magyar kultúrtörténetben
Ez magyarázhatja a viszonylag hosszantartó tétlenséget, s nem az a feltevés, miszerint a kérdéses időszak a nyomdai alkalmazottak kiképzésére telik el. Ti. ha ezt elfogadjuk, akkor nem írhatja Hess András az idézett sort. Végső soron a szép remények, a nagy tervek és a megrendelők hiánya, a könyvnyomtatás jelentőségének el nem ismerése közötti ellentét vezetheti Hess Andrást a krónika megrendelés nélküli kinyomtatásához. Nem bírja tovább a mellőzést, a tétlenséget! Hess itt mindenesetre mesteri érzékről, mondjuk így, remek üzleti érzékről tesz tanú- bizonyságot. Egy olyan művet, krónikát választ sajtója első termékéül (a Magyarok Krónikája), amely az egész nemzet érdeklődésére számot tarthat, mintegy kielégítve a magyarok hiúságérzetét. Hess András a következőkben indokolja a krónika kiválasztását: „Magyar- ország krónikájának kinyomtatásához fogtam. Azt hittem, hogy ezzel minden magyar embernek kedves és örvendeztető munkát végzek. Ugyanis miként szülőföldjét mindenki legjobban szereti és minden más országnál többre becsül: szintúgy minden hazafi ösmerni kivánja az életet, melyet ősei egykor folytattak, hogy ily módon emlékezetes jeles tetteiket utánozhassa, ellenben a szerencsétlenségeket, mik őket érték, okulva elkerülhesse.” Úgy gondoljuk, ha játszhat is valamilyen szerepet a jelzett üzleti szempont a téma választásában, Hess András mélyen hisz abban, hogy ez a munka tényleg hasznára válik a magyaroknak. Ebben a mély és komoly érzésében sértik meg akkor, amikor ez a nemes vállalkozása alapjában véve kudarcba fullad : munkája méltánytalan marad, nem tud magának elismerést, a könyvnyomtatásnak pedig tekintélyt szerezni. A megrendelők továbbra is elmaradnak, sőt feltételezhető, a krónika példányszámainak eladásából sem származik jövedelem, legalább is jelentős nyereség - kiadási és más költségek fedezésén túl. A nehéz helyzetben még egyszer megpróbálkozik. Kinyomtat két rövid értekezést, azonban a teljes névszedésének elmaradása (csak a kezdőbetűk láthatók) azt sejtetik, hogy már nem rendelkezik korlátlan tulajdonjog fölött. A második balsikerű vállalkozása után már nem marad kétség afelől, hogy a nyomda rövid időn belül megszűnik. Ezzel pedig a nyomda megszűnésével kapcsolatos kérdéshez érkezünk. A BUDAI ŐSNYOMDA MEGSZŰNÉSE A budai ősnyomda megszűnésével és Hess András további életútjával kapcsolatban három feltevés alakult ki a szakirodalomban. Az első szerint Hess András váratlan halála zárja le életét és nyomdája működésének történetét, amit 1475-re (mások 1477-re) datálnak. E felfogás ellen azt a fenntartást lehet hoznunk, ha Hess meghal, akkor még nyomdája fennmarad, és hozhattak volna más nyomdászmestert, hiszen annyian voltak külföldön. Még vándornyomdászok is. Éppen ezért a második nézetet elképzelhetőbbnek tartjuk, amely szerint tűzvész, vagy valami más elemi csapás áldozatává válik a nyomda. Ha Hess meg is maradt volna, már nem állt annyira jól helyzete, hogy elölről kezdhette volna. Ezért eltávozott az országból. E vélemény ellen azt az érvet lehet hoznunk, hogy az esetlegesség jegyével magyarázza azt az eseményt, amelyet sokkal objektívebben, hihetőbben, nem rendkívüli eseményekkel lehet nyomon követni: mégpedig a tárgyalt időszak társadalmi és pszichológiai sajátosságaival. Ezek szerint, s egyben ez a harmadik feltevés, Hess András, elkeseredve a király meg a nagyurak részvétlenségén, s Karainak sem akarva tovább terhére lenni, ott hagyja a nyomdát, s vándorbotot véve a kezébe, valahol Itáliában vagy német földön csöndes, névtelen szedőemberként fejezi be viszontagságos életét. Koldulni, művészete jelentőségét felfogni nem képes hatalmasoktól támogatást kunyerálni nem tud. Felmerül még egy kérdés: mi történik a budai nyomdával. Könnyen elképzelhető, Hess távozásával a nyomdai sze77
