Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 2. szám - HAZAI TÜKÖR - Zám Tibor: Beszélgetés az elnökválasztásról

ZÁM: A helytelen nézetekre rávilágítana valamelyest?

KOVÁCS J.: Helytelenítem azt. hogy gyakorlatilag nem tudjuk, hogy a repülő lista kitől ered.

ZÁM: Kinek az érdekeit szolgálta ez a lista, akár volt, akár nem volt? Maga a hírsztelés?

KOVÁCS J.: Véleményem szerint az egyik elnökjelölt érdekét szolgálta ...

ZÁM: Melyikét?

KOVÁCS J.: Ebben az esteben, azt hiszem, Csanaki elvtárs volt az illetékes. Az ő érdekében történt a repülő lista.

CSANAKI J.: Mindenekelőtt először is megcáfolnám Kovács elvtársnak a nyilatkozatát, mivelhogy az én érdekemet szolgálta volna az a bizonyos repülő lista.

KOVÁCS J.: Én nem azt mondtam ezzel, hogy a lista eredője te voltál vagy a te csoportod.

CSANAKI J.: Én legalább is a szavaidból úgy értettem, hogy ez a lista az én előnyömet szolgálta volna. Dehát én ezt visszautasítom. Ez pontosan fordítottja.

ZÁM: Fejtse ki pontosabban a véleményét.

CSANAKI J.: Mert ha azt állítják, hogy én fogok kidobni harminc embert, hogyha én elnök leszek, az az én javamat nem szolgálhatja. Ézzel a tagságot én nem tudom megnyerni. Én nem tekintem egyik tagot sem különbnek, se svábnak, se magyarnak, én csak tagnak ismerem az egyiket is úgy, mint a másikat. Vagy becsületes tagnak, vagy olyannak, aki elhúzza magát a munkától.

ZÁM: Tisztességesnek tartja-e azt a választási agitációt, ami Deák elvtárs érdekében folyt? Emberileg..

CSANAKI J.: Hát ezeket, amiket hát így... hireszteltek, hogy honnét ered, honnét nem ered ez a bizonyos repülő lista, hát én ezt tisztességtelennek tartom.

NÁNAI A.: A repülő listára szeretnék visszatérni, elvtársak. Abban az időben, amikor a hartai svábokat kitelepítették, és betelepítették a Felvidékről a magyarokat, attól a perctől kezdve, hogy a felvidéki emberek idejöttek hozzánk, attól a perctől kezdve én a Csanaki József elvtárssal nagyon jó baráti kapcsolatot tartottam fent, sőt, mondhatnám, már második.naptól kezdve. Akkor még a nacionalista érzelmek elég nagyok voltak, és nem volt kitüntető egy — úgy mondjam — magyar embernek, hogy egy régi lakossal, sváb emberrel barátkozik, tn nem tapasztaltam -oha olyat a Csanaki elvtárstól, hogy képes lenne arra, hogy ő egy ilyen listát összeállítson, amikor ő közmegbecsülésnek örvendhet ebben a községben. Mint ismeretes, ezek a szorgalmas hartai sváb emberek, akik nagyon sok megpróbáltatáson mentek már keresztül a kopaszra nyírástól kezdve a lágerba ... és azok az emberek, ha ilyet hallottak, hogy már pedig ki lesznek nyírva a svábok, azok már bizony féltek!... Ha azok szép szót kapnak, nagyon-nagyon becsületesen és nagyon sokat dolgoznak, barátságosak is mindenkivel szemben. És tudom azt, hogy a hartai sváb embereket és a felvidéki betelepült embereket összekovácsolta ez a szorgalmas munka. Hiszen bebizonyosodott az elnök elvtárs esetében is, ő is egy sváb lányt vett el feleségül. Tehát itt ilyen... variációkkal nem szabadna jöhni, és nem is lehet, mert régen túl vagyunk már ezeken a dolgokon.

ZÁM: Ez természetesen igaz, Nánai elvtárs — a békés hétköznapokban. Vannak azonban kiélezett helyzetek. Ez egy ilyen kiélezett helyzet volt. Az ilyen kiélezett helyzetben a régen eltemetett ellentétek felszínre jöhetnek. És jöttek is, mint látnivaló.

DEÁK A.: Az egész íráson végigkísér az, hogy én törekedtem mindenáron az elnöki tisztségre. Hát kérem, ez nem igaz, ez nem így van, amit bizonyítani tudok több szempontból is. Egy: a járási szövetségtől fölkeresett Perczel elvtárs (az illetékes területi tsz-szövetség titkára) és kérdezte, hogy én kit javasolnék elnöknek. Én említettem egy nevet. Gillich Jánost, az akkori traktoros brigádvezetőt. Hogy az elnöki tisztségre én őt javasolnám. Akkor Perczel elvtárs azt mondja, „mintha összebeszéltünk volna”, ők ugyanezt az embert javasolják az elnöki tisztségre. Most már akkor egyfelé húzzunk, és a kocsit úgy vigyük, hogy Gillich elvtárs legyen a jelöltünk, és az emberek közt is mondjuk el. El is mondtuk. En közben elmentem Csehszlovákiába és Lengyelországba két hétre szabadságra, amint az aratási munkának vége lett. Amikor hazajöttem, csak akkor vetődött fel az a kérdés, hogy Gillich elvtárs ezt a megbízatást nem akarja vállalni, és kértek az emberek, hogy én ezt vállaljam el. Tehát az egész cikkben, ami itt végighúzódik, hogy az interregnum alatt, és már attól kezdve, hogy a volt elnök meghalt, hogy én azon dolgoztam, hogy ebbe a tisztségbe kerüljek, ez egyáltalán nem igaz, és nem így van. Én a Gillich elvtárs mellett agitáltam. Utána sem tettem a saját jelölésemmel kapcsolatban semmit.

GILLICH J.: Én jártam az emberek között, és a hangulatot ismertem. Fel volt korbácsolva, az tény. Az egyik rész Csanaki Józsefet, a másik rész engem erőltetett, hogy vállaljam el. Ismerve képességeimet, olyan állást vagy munkakört, amit úgy érzem, teljés értékűen nem tudok elvégezni, nem vállalok. Tehát ebből kiindulva nem vállaltam az elnökjelöltséget. Deák elvtárs erősen erőltette: „majd én segítek, a szakmai és egyéb vonalon minden segítséget magadok”. Viszont az elnöknek, mint felelős személynek nemcsak segítséggel, hanem segítség nélkül is kell tudni vezetni, ezért én nem is fogadtam el.

KOVÁCS J.: Amikor Gillich elvtárs az elnökválasztás lehetőségét mérlegelte, és ő úgy döntött, hogy nem vállalja ezt a funkciót még abban az esetben sem, ha megválasztanák, ő teljesen leállt ennek a lehetőségéről. Molnár elvtárs, aki egyébként a községi csúcsvezetőség javaslatában szerepelt első számúként — ő a termelőszövetkezet gépészmérnöke —, ő pedig nem kapta meg a jelölő listára való felvé31