Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - HAZAI TÜKÖR - Zám Tibor: Beszélgetés az elnökválasztásról
télhez a szükség szerinti ötvenegy százalék szavazatot, ezek után a két jelölt között, tehát a Deák és a Csanaki elvtárs között megindult az élethalálharc az elnökségért. DEÁK A.: Én arra ... Én azt megtettem, hogy a munkákat egyedül elnök nélkül — mert hisz akkor már elnök nem volt — mégis úgy tudtam irányítani, hogy a munkákban törés nem következett be, erre csak büszke lehetek. Ezt a kérdést úgy forgatni ki — ellenem —, hogy én a hatalmat megragadtam, és mindeki azt csinálta, amit én mondtam, azt nem ismerem el, nem ismerhetem el. ZÁM: Én ezt nem is írom, elvtársam. Én nem is írom azt! Én azt sem írom, hogy ön agitált az önmaga érdekében. Én azt se írom! Azonban egyetlen dokumentumát látnám annak, hogy valóban nem akart elnök lenni, akkor rendben van. Volt ott közgyűlés több is. Ha ön feláll és megmondja, hogy nem akar elnök lenni, akkor ezt a közgyűlés vagy tudomásul veszi vagy nem... Deák Szilveszter elvtárs! Mi beszélgettünk egy este, igen kellemesen: ön olvasta ezt a riportot? DEÁK SZ.: Nem olvastam én. ZÁM: Hát az elég baj, hogy nem olvasta. DEÁK SZ.: Elolvastam volna biztosan ... ZÁM T.: Szerettem volna azért, ha elolvassa. DEÁK SZ.: Nem baj, visszemlékszek én azért... ZÁM T.: Hogyan emlékszik vissza ezekre a dolgokra? DEÁK SZ.: Jani bácsi (Hálák János a Béke Tsz. párttikára) egyszer odajött a szövőüzem építéséhez, aztán az hangzott el a Jani bácsi szájából, hogy a Misi van javasolva (Molnár Mihály gépészmérnök) meg Zoli (Deák Adolf Zoltán, a jelenlegi tsz-elnök, akkor még fömezögazdász) elnöknek. Hát mondtuk, hogy a Csanaki Jóskával mi lesz. ZAM : Akkor most a jelölő bizottság figyeljen ide, mit írok én itten, és azután néhány kérdésem lenne hozzájuk. „A jelölő bizottsággal szembeni bizalmatlanság egyébként nem volt indokolatlan Az öt tag közül feltehetően négy, de három egészen biztos a fömezögazdász híve volt. Ettől eltekintve is kétséges, hogy lehet-e objektív hitelű egy olyan bizottság ténykedése — a közvéleménykutatás —, amelyiknek a tagjai, ha másképpen nem, hát a rokonszenvükkel elkötelezettek az egyik vagy a másik jelölthöz, érdekeltek annak a győzelmében. Kérdés, hogy ténykedésük során nem orientálták-e a tagságot az általuk kívánatosnak tartott irányban. Ellenőrizhetetlen, tett-e olyan kijelentést a bizottság elnöke, hogy »azt jelölöm, aki nekem jó lesz«. (Bár hallotuk ezt.) Azt viszont a fülem hallatára mondta a bizottság egyik tagja, hogy »nagy baj lett volna itt, ha nem Zolit — tudniillik a főmezőgazdászt — választják elnöknek«." Tehát értjük, miről van itten szó! Van egy jelölő bizottság, amelynek közvéleménykutatást kell végezni. De ezt a jelölő bizottságot, éppen azért, mert személyileg elfogult egyik vagy a másik jelölt irányában, ezért nem lehet objektív hitelűnek tekinteni. FRÖLICH H.: Én azt hiszem — mert én vagyok a jelölő bizottság egyik tagja —, ha azt firtatjuk itten, hogy érdemes lett volna, vagy nem lett volna érdemes a jelölő bizottságot újraválasztani; én azt hiszem, a jelölő bizottság, az kimondottan a közvélemény-kutatás alapján adta a javaslatát a közgyűlés felé, amit bizonyít is a szavazásnak a menete. Tehát akármilyen bizottságot választott volna a közgyűlés jelölő bizottságnak, más jelöltet nem tudott volna javasolni. Ez az én véleményem. ZÁM: Hátakkor mivel magyarázza azt, hogy márciustól szeptemberig a közbe eső gyűléseken Deák elvtársnak először 156 szavazata volt az elnökhelyettességre, Csanaki elvtársnak pedig százkilencven valahány. Később pedig, mikor elnököt választottak, akkorra annyira megváltozott az arány, hogy 311—96 volt a szavazati arány. CSORDÁS M.: Szeretnék egy-két dolgot az egészre elmondani, hogy fény derüljön, amikre itt csak egyoldalúan derült fény. Nem kell figyelmen kívül hagyni, hogy itt a 71 éves elnök, bármennyire volt húsz éves munkálkodása és érdemei, a gyeplőt már egy kicsit megengedte az utolsó évben. Itt őneki javasoltuk többen, hogy ne jelöltesse magát, és legyen egy új elnök, mert ő már ebben a rohanó tempóban nem bírja. De erről hallani sem akart, ilyen szempontból tovább is vitte ezt a pozíciót. Itt belül is történtek meghasonlások az ő vezetése közben is, jómagunkban is. Ezt is meg kell itt nyíltan mondani. Utána, kérem, az elnök hirtelen halála után, mikor ez történt, álláspontot senki sem foglalt, hogy és mint megy tovább a dolog. Olyan szempontból foglalt állást, hogy a vezetőség Deák Adolfot megbízta ideiglenesen az irányítással. Azután, mikor az elnök meghalt, szabad vásár lett jóformán. Jelentkeztek itt önként jelentkező elnökjelöltek, nyolc, kilenc is volt itt néha. ZÁM: Ez Így szokott lenni. CSORDÁS M.: Ez így van, és így is volt. Agitáltak saját maguk mellett, mindenki! A pártszervezet nem foglalt keményen állást, ezt is ki kell jelenteni. Bizonyítja az is, röviden, hogy a pártvezetőség a taggyűlés elé hat jelöltet jelölt! Hat jelöltet jelölt a pártvezetőség! Ez ugye kicsikét rázós is. A párttitkár azt mondta, hogy ő csak párttagot akar, és a hat jelöltbe három olyan volt, aki nem párttag. DEÁK A.: De az én nevem ott nem szerepelt. CSORDÁS M.: De ott nem szerepelt a Deák Adolfé a hatban. Na, most, kérem szépen, ott többen is azt mondták a párttitkárnak, hogy a pártvezetőségnél nem ezt jelöltük, miért nem azt olvassa föl! Akkor jött ki, kérem szépen, az, hogy Molnár Mihály, a gépészmérnök, Deák Adolf és Csanaki József... De voltak itt többen, ilyen apró kis partizánkodók, akik erre húztak, arra húztak. Állásfoglalás itt, 32
