Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám - Cosbuc: Álmodozó (Weöres Sándor fordítása)
GEORGE COSBUC ÁLMODOZÓ Erdő lobogó kuszasága, Dalolj, te öreg barát! Szélben zizegő búzatábla S forrás vize zeng zubogva. Mormolja, dúdolja, susogja Örökre dalát. Teríti húsét a platánfa, A hegyek közül árny siet, Szülője a fel leg sávja, Mely a szírt tetejére kibomlott, .Díszítve arannyal az ormot S az égperemet. A sast lesem én: az elomló Ragyogásban emelkedik, Már oly kicsi, mint egy holló, Már csak pirinyó csöpp dongó, Míg végül a messzi gomolygó Párába tűnik. A hegyen harkály kopogása; A folyammeder oldalán Nyüzsgő madarak csipogása; Dal cseng a magasban, a mélyben, A búzakalász sűrűjében Aratók dala száll. Folyton kavarognak a felhők, Kelő, bomló figurák: Szörnyek, tárt torkú szökellők S a tűzmadarak raja lángol S vágtatnak a messzi mocsárból Arany paripák.
