Forrás, 1973 (5. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 2. szám - Cosbuc: Álmodozó (Weöres Sándor fordítása)

Sárkány-sereg úszik a légben; Könyöknyi manó nekilát Fatörzset emelni serényen; Ott vízi csikók sora bújt ki;

S Gruja börtönét kifeszíti Az öreg Novák.

Erdőt nyel a sárkány torka; Zsákmányt a csikasz ragad;

A föld lelkét a boszorka Megigézi tövisbokor árnyán; Táltos-ló fúj a szivárvány Híd-íve alatt.

Tündér Ilonát is látom, Daloló virág a fején; Csupasz sellők hada táncol, Fürödve a berki patakba, Most ingüket ím elorozza Egy nyalka legény.

Az aranyhaju ifjú is itt van, Kit a vágyakozó szüzek Ölelnek, áléivá, titokban — S suhanc a csend szülötte, Szótlan települ küszöbödre, Ha éj közeleg.

Kalász-sürüjében kanyarogva A mohos sziklák alól Száll nesztelenül lopakodva, Rám néz, a fejét fölemelve, De visszabukik s leheverve Könyökére hajol.

Megint közelít, leborul rám,

A homloka homlokomon,

Puha fátyol a szempilláján,

Mint pók ragyogó sürü selyme Egy csókot ejt a szememre S hamar behunyom.

A varázst elijeszteni félek, Megdörzsölném a szemem, Hogy ocsúdjon bennem a lélek Látja s ravaszéi mosolyogva Kezemet megfogja, lenyomja S ráhajtja fejem.