Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 1. szám - SZEMLE - Ablonczy László: Mocsár Gábor: Ki verte fejbe Hudák elvtársat?
megoldást választotta, nem kis támadási felületet adva ezzel bírálóinak. Mentségére szolgál viszont, hogy Kassák művészeti, szerkesztői tevékenységét alaposan, mély beleérzéssel, sokoldalúan elemezte, másrészt — feltehetően — éppen a Kassák felett összecsapó viták hevessége riasztotta el a kényesebb problémák feszegeté- sétől. Ez a feladat tehát másra maradt. Rónay — érthetően — elsősorban Kassákot, a költőt méltatja. Elemzése példamutató. Nyomon követi Kassák művészi-emberi fejlődését az ösztönös, tapogatózó útkereséstől a viharokban edzett bölcs öregember őszikéiig. Megállapításai a sajátos Kassák-versről már-már definíció értékűek. A szabadvers, az avantgárd értékelésében, elemzésében újat is tud adni. Ezt éppen elemzési szempontjainak sokoldalúságával éri el. Összehasonlítja a Kassák-verset a Nyugat nagy nemzedékeinek lírájával, kimutatva, hogy mit vett át tőlük Kassák és hogyan lép túl ezen, fokról fokra kiépítve saját formavilágát. Tévhiteket is cáfol ezzel. Rónay, amikor Kassák gyökereit kutatva kimutatja, hogy a szabad/VIöcs ár Gábor: 10 elvtársai ? Ez ügyben nyomoz Mónus: Baktatófalva illusztris vezetője, ama bizonyos Hudák elvtárs, nyolc napon túl gyógyuló sérülést szenvedett egy késő esti orvtámadás következéseképpen. Ki verte fejbe Hudák elvtársat? Mónus angyali logikával dolgozik, de az ügy egyre inkább bonyolódik, már az egész falu gyanúba keveredik. Mindenki fejbe verhette Hudák elvtársat. Mindenkinek oka és magyarázata lett volna erre. Mert Hudák elvtárs korrupt, disznó ember, a falu boldogulását a maga javára kisajátította. Csak a véletlen szolgáltatott igazságot. S ez a megoldás nem valamifajta „eszmei elbizonytalanodás”. Mocsár épp arra figyelmeztet, hogy mindennapjainkban számtalan parazita él, tolla- sodik, becsapja a közösséget, és mégse veszít rajta. Ha a véletlen nem mérne igazságot, senki sem verné fejbe a sunyi kispolgár álforradalmár, álszocialista Hudákot. Egyszerűbb, s kényelmesebb lett volna Mocsárnak az igazságszolgáltatás bölcsességével, didaktikus záradékkal egy tettest előszedni. Ám, hogy ezt nem teszi, villan a szatíra mélysége: nyugtalanságban hagyja az olvasóját. Nem elejti a témát, nincs feloldozás, hanem a könyv letétele után feszültséggel teli engedi vissza a valóságba. Mocsár Gábor kitűnő szatirikus kisregényt írt. Időben és térben a nyomozás menetéből bontja ki Hudák elvtárs szélhámosságait, úgy, hogy Hudák elvtárs személyesen nincs is jelen. Mégis mindent tudunk róla: szomszédok, rokoversnek milyen előzményei voltak költészetünkben. Szinte csábít a további kutatásra Kassák és a modern európai költészet, festészet kapcsolatainak elemzése. Amikor a magyar irodalom külföldi publicitásáról vagy ismeretlenségéről beszélünk, sose feledjük, hogy mit tett Kassák köre a bécsi emigrációban! Szinte az ismeretlenségből robban be az európai irodalmi, művészeti közvélemény tudatába. Elég ha csak Klee vagy éppen Vasarely elismerő szavaira utalunk itt. Viszonylag kevesebb szó esik a könyvben Kassák prózájáról és festészetéről. De ez érthető, menthető is, hisz egy költő szólt egy másik költőről nagyobb jelentőséget tulajdonítva a Kassák-versnek. A kötet így is magasan megfelel a rendeltetésnek: bőséges fénysugarat áraszt erre a sokáig méltatlanul agyonhallgatott nagy művészre, kedvet csinál hozzá, igazságot is szolgáltat neki — és nem utolsósorban — további munkára, a „Kassák-per" megnyugató lezárására sarkall. HORPÁCSI SÁNDOR vérié fejbe Hudák nők, az egész falu beszéli dolgait. így kerekedik ki Hudák elvtárs portréja. S közben Baktatófalva életét, lakóit is remek színekkel jellemzi; Mondó Gergelyt, az egyetlen magán parasztot, a már intézményesített huligánbandát, Kiss Pált, aki átaludta és áthelyeselte a történelmet. A történetbe szőve a televíziónézési mánia is megkapja a fricskát. Kár, hogy a jókedvű történet egy-két pillanata feleslegesen lassul, ott részletez Mocsár, ahol már az olvasó türelmetlenül várja a folytatást. Mocsár Gábor nem kívülről, nem idegenül szemléli ezt a világot. Bévülről, szeretettel, és elégedetlenkedik. A társadalom önismeretét erősíti, a szocializmus szép prespektívájáért munkáló könyvet adott kezünkbe. A kisregény montázstechnikája kiált a filmesí- tés után. Hiú ábrándnak tűnik, hiszen a tavaly karácsonyra Ígért és elkészült Kerek egy milliója is dobozban rejtezik. Annyi giccs, kispolgári szemét nap mint nap látható a televízióban, s miért van, hogy annyi kitűnő szocialista alkotás — többek között Mocsár munkái is — nem kerülnek képernyőre? Rejtély ez. Az Égő arany című szociográfiája, a Mindenki városa című groteszk játék után újfent szatírában írt színvonalas művet. Úgy látszik, nincs néki műfaja. A valóságot ismeri. És ezt írja szüntelen. ABLONCZY LÁSZLÓ 93
