Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)

1972 / 1. szám - HORIZONT - Schalk Gyula: Csillagok között az élet nyomában

meretlen fogalmak helyébe a mi fogalmaink az elektronikától a manipulátorig, nincsen semmiféle bizonyítékunk arra, hogy akár a biblikus időkben, akár később, akár azt jóval megelőzően idegen lények jártak volna a Földön. Vitatkozni az efféle elgondolások felett, bármennyire elegánsak is, annyit jelentene, mint mondjuk másfélezer év múlva azon vitatkozni, hogy Isaac Asimov történetei valóban megtörténtek-e vagy csak elképzelések.

Az ilyen és ehhez hasonló — az idegen lények ittjártát latolgató — elképzelések száma az utóbbi években egyre inkább növekszik. Ez korunk rendkívüli szenzációéhségére és egyben féktelen fantázia- gazdagságára utal. Lényegében ez ad éltető alapot az egyre népszerűbb fantasztikus irodalomnak is. A fantasztikus filmek pedig még a látás érzetével is alátámasztják a nézőben azt a hitet, hogy a Földet elhagyva, a bolygóközi vagy a csillagközi térben haladva, idegen égitestek felszínére ereszkedve már minden megtörténhet, ami itt a Földön lehetetlen. Jó dolog azt tudni, hogy a közönség és az irodalom ilyen mértékben felfigyelt a csillagászatban és az űrkutatásban rejlő élménylehetőségekre. A tudomány igyekszik is kielégíteni az érdeklődést. (Soha nem volt ilyen elterjedt világszerte a tudománynépszerűsítés, mint éppen napjainkban.) Ám a lépésről lépésre megfontoltan előrehaladó tudomány soha nem veheti fel a versenyt a fantasztikus irodalommal. E művek szerzői ugyanis gyakran a fizi ka legalapvetőbb törvényeit is áthágva mindent megadnak az olvasó szenzációéhségének csillapítására, amit csak tudnak. Csak a maguk számára a „tudományos” előjelzőt is igénylő fantasztikus írások mentesek az efféle túlzásoktól. Ezekben csak az történhet meg, amit a világmindenségben felismert fizikai törvények érvényesülésének szem előtt tartásával is elképzelhetünk. De még így is tág tere nyílik az alkotó fantáziának: a nem szénalapú élet lehetőségeinek elképzelése, az idegen bolygórendszerek létének felismerése, az értelem világmindenségbe való jelenlétének elismerése és kutatása, a kapcsolatfelvétel reális esélyeinek mérlegelése; — nem idegen témák a tudománytól. De földi világunk és életünk példázza legjobban, hogy fizikai erők és törvények uralma alatt állunk. Korlátok között, amelyeket pusztán a fantáziával, bármilyen kötetlen is az, sohasem hághatunk át. A fizikai törvények a világmindenségben általános érvényűek. Ennek, akár a magunk utazására gondolunk, akár az idegen lények jöttére, akár a rádiókapcsolat felvételének lehetőségére, mindig tudatában kell lennünk. Száz vagy ezer fényévet áthidalni akár fizikailag, akár az elektromágneses hullámokkal kozmikus partnereinknek éppen olyan hatalmas feladat, és éppen úgy időhöz kötött, mint nekünk. A fénysebesség elérése, illetve megközelítése tőlünk tíz, száz vagy több ezer fényévre, tőlük éppolyan fizikai és szellemi erőfeszítéseket kíván, mint tőlünk. Ha sokszáz fényévről megérkezik egyszer valamilyen irányított jelzéssor, számunkra már csak a múltról adhat hírt, és magunk is csak múltunkat ismertetjük, ha ezer fényév távolságba ma kisugározzuk az emberi kultúra tömör információs adatait. Húsz fényéven túl ilyen jelzések küldése vagy megérkezte már alig-alig fér bele egy-két generáció életébe, ha azokra mindkét fél választ is vár. Tudomásul vehetjük egymást, de az éppen élő generációk már ötven fényév távolság esetén sem válthatnak életük ideje alatt kozmikus szót. Az apák által küldött kérdésekre adott választ a gyermekeknek és unokáknak kell majd megfejteni. Ez ugyan felmérhetetlen érték lenne mindkét fél számára még így is, de ezt a fajta kapcsolatot túlzás lenne kozmikus „társalgásnak” nevezni.

Még arra az eshetőségre is fel kell készülnünk, hogy minden igyekezetünk ellenére is semmibe hullnak a szavaink. A Naprendszer után kiderülhet, hogy a számunkra elérhető galaktikus térrész is halott. És bár ez az ettől való félelem állandóan itt kísért, mégsem egyértelmű ez annak állításával, hogy a Galaxis élettelen, csak arra az eshetőségre hívja fel a figyelmet, hogy ha ezer fényévre esik is egy civilizáció, akkor sem biztos, hogy kapcsolatba léphetünk velük.

Az általam eddig írtak egy részét éppen ez a gondolat motiválta, és ez az, amiért elgondolásaiban, megállapításaiban pesszimistább kicsengésű lehet ez az írás, mint amelyeket hasonló témakörben más szerzők tollából olvashatott az olvasó. Ami alapot adhat a Galaktika számunkra érzett ürességétől való félelemre, az elsősorban az a tudat, hogy csak igen nehezen képzelhető el, hogy a természet támasztotta megváltoztathatatlan tér és idő korlátokat valaha is sikerüljön a huszonötödik fényéven túlra vezető kozmikus útjaink elől is félreállítani. Néha még a szakemberek, akik pedig számolni is tudnak, fizikusok és csillagászok is nagyobb optimizmussal tárgyalnak e kérdésről, mint szabad volna.

Ebből a meggondolásból kiindulva hiányzik ebből az írásból néhány dolog, amely ugyan szerepel a témakör irodalmában, és talán akadhat, aki hiányolni is fogja. Mégis nem tértem ki az egyre nagyobb hívősereget toborzó UFO.-kérdésre, mert megítélésem szerint az idegen lények ma is köztünk jártát hirdetők e táborának elgondolásai nem afizikai, hanem az orvostudomány és pszichológia képviselőinek felülvizsgálatát igénylik. Tartózkodtam attól is, hogy kitérjek a fénysebességet megközelítő sebességgel mozgó testeken elhelyezett órák lassulásából adódó akár ezeréves időtartamú űrutazások lehetőségére, és óvakodtam a hibernált űrhajósok által tehető űrutazásokkal kapcsolatos elgondolásoktól is, mert bár évek óta szerepelnek a Földön kívüli élet kérdéskörével foglalkozó irodalmi munkákban, és fizikailag talán nem is lehetetlen a gondolat, mégsem hiszem, hogy akár ezeréves perspektívában is komolyan lehetne venni akár a lassuló órák, akár a mélyhűtött űrutas kínálta megoldásokat. Afantázia túlzott el- eresztése nélkül isigaz azonban, hogy a legnagyobb vállalkozás, amibe valaha is bele foghat az emberiség, a kozmikus társak felkutatása. íráscm bizonyos mértékig pesszimistább kicsengése mellett sem tudok elképzelni hatalmasabb és az ember lényegére jobban rámutatóbb intellektuális kalandot, mint a csillagok között sok korlát és sok nehézség mellett is lankadatlan energiával életet kutatóember kalandját.

63