Forrás, 1972 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1972 / 1. szám - HORIZONT - Schalk Gyula: Csillagok között az élet nyomában
nek örvendenek, sok termékeny gondolatot adnak, de meg is nehezítik a tájékozódást. Tisztázhatnak bennünk sok fogalmat, amit a század tudománya termelt, de sok esetben hamis forrásaivá is lesznek.” (Kulin György: Tudomány és fantázia) Szándékosan hagytam e sorok végére, habár kiindulópontjának is vehettem volna a Földön kívüli lények ittjártát vélelmező vagy éppen „bizonyító” elgondolásokat. Ez lenne ugyanis a kapcsolatfelvétel számunkra legkedvezőbb, legolcsóbb, legkevésbé kockázatos (egyesek szerint éppen a legveszélyesebb) megoldása. Ennek a kérdésnek is óriási irodalma van már. Itt a legfőbb kérdések: Nem jártak-e már a Földön idegen értelmes lények? Talán a történelem hajnalán, talán a biblikus időkben, talán jeleket hagytak hátra, talán e jelekben rögzítették otthonuk koordinátáit is, ismertették velünk társadalmuk szerkezetét, tudásuk legjavát? Talán csak azért nem tértek vissza, mert kozmikus katasztrófa érte űrhajójukat hazafelé, de egyszer kései utódaik újra ránk fognak bukkanni? Hol vannak jeleik? Hol vannak utasításaik, hol keressük őket? Mindenütt. Régi írásokban, régi városok romjai között, régi történelmi kort megért leletek között, általában a múltban. Sok mindent gyanúba fogtak már ebben a kérdésben. Többek között és elég rendszeresen a Bibliai ótestamentumi részének több helyét is. Olyan helyeket, amelyekben mai szemmel nézve idegen világok látogatásainak emlékét vélhetjük felfedezni. Ennek egyik legutóbbi példájával éppen a FORRÁS 1971. évi. 2. számában találkozhattunk Bognár András „Űrhajó a földön — vagy fantasztikus történet!” című, egyébként igen tiszteletreméltóan elmélyült és elemző jellegű tanulmányában. És bár EZÉKIEL (én a Károli Gáspár-féle fordítás alapján maradok a név ezen változata mellett) könyvének valóban számos a mai fogalmak szerint érthetetlen pontja van, mégis a csillagászt arra készteti a tudományos lelkiismeret, hogy legalább vázlatosan vitába szálljon a szerzővel, aki a bevezetésben azzal kezdi írását, hogy nem tudjuk, megtörtént eseményt örökít-e meg, vagy a fantázia termékét tárja elénk Ezékiel, mégis „Érdemes foglalkoznunk az érdekes történettel, mert mind az űrhajózás, mind a fantasztikus irodalom iránt élénk az érdeklődés napjainkban, S EZ AZ ELSŐ ÖSSZEFÜGGŐ ÍROTT »TÖRTÉNET« E TÁRGYRÓL.” (A nagybetűs kiemelés tőlem származik. Sch. Gy.) E bevezetésben belső ellentmondás van, amikor kijelenti, hogy nem tudjuk, megtörtént-e az esemény, vagy a fantázia terméke; — és ennek ellenére az első írott történetnek tekinti e tárgyról. Ugyanakkor mégis azt a látszatot kelti, mintha a következő hasábokon írtak végeredményben kapcsolatban állnának az űrhajózással vagy a fantasztikus irodalommal. Igaz, a szerző a tanulmánya végén is hangsúlyozza, hogy a kérdést nem kívánja eldönteni, mégis feltevései túlságosan is célzatosak, túlságosan is célirányosak olyannyira, hogy a végén hajlamosak vagyunk az egész feltevéssor elfogadására. Ezt a szemléletbeli hozzáállást egyébként nem is titkolja a szerző, amikor kijelenti; „ .. . a történetről le kell választanunk a biztosan mitológiai elemeket, majd tudatosan megvizsgálnunk, milyen mai képzeteket vált ki bennünk a leírás. Azaz: a mai tudományos-technikai és filológiai-régiségtani ismeretek, fogalmak és szókincs birtokában kell megkísérelnünk az esemény értelmezését.” Csillagászati aspektusból nézve abban látom Bognár András — egyébként hangsúlyozottan érdekes és gondolatébresztő írásának — tudományos szempontból való kifogásolhatóságát, hogy a különös szöveg megfejtéséhez alapvetően hibás a hozzáállása. Végű lis mégsem tekinthetjük Ezékiel idézett leírását egy 2500 éves képletnek, amelynek ma már előttünk ismeretlen fogalmai és tárgyai helyébe mai fogalmaink szerinti tárgyakat és képzeteket helyettesítve juthatunk a megoldására! Megítélésem szerint akkor juthatnánk el a helyes megfejtéshez, ha e módszerrel ellentétben, nem azt keresnénk, hogy mivel lehet Ezékiel fogalmait a mai fogalmaink közül helyettesíteni, hanem ha azt tudnánk felkutatni, hogy a szövegben írt képzetek és fogalmak akkor, 2500 évvel ezelőtt, vagy amikor ezt a történetet leírták, mit jelentettek, és mit jelenthettek. A bibilikus kor fogalmainak nagy része ma már teljesen kihalt. E kiveszett fogalmakat megtalálva megítélésem szerint kevésbé lenne érthetetlen Ezékiel könyve, mint egy huszadik századi misztikus vallásos elragadtatásainak leírása. (Ilyen is bőven áll rendelkezésre a vallásos irodalomban.) E soroknak nem célja lépésről lépésre elemezni a szerző értelmezéseit, csjpán annyit kívánnék megjegyezni, hogy Ezékiel könyvének ilyen magyarázatából kiindulva a Biblia még számos helyét tarthatnánk idegen űrhajósok ittjártát bizonyítónak. Erre is megvannak egyébként az irodalmi előzmények, kezdve a matuzsálemi kor értelmezésétől a két bűnös város pusztulásán és Illés szekerén keresztül egészen Jézus mennybemeneteléig. Mert a legszélsőségesebb nézetek szerint ki más lett volna Jézus, mint egy idegen világokból, az égből származó és oda visszatérő űrhajós? Talán egy további megjegyzésként annyit: Ezékiel egész könyvét átolvasva meglehetősen világos, hogy a szerző által kiemelt részek szoros kapcsolatban állnak más, kevésbé érthetetlen, nagyon is földi problémákat tárgyaló részekkel, és Ezékiel maga (vagy a biblikus szöveg szerzője, legyen az bárki) határozottan az Isten üzenetének tartotta elragadtatásait. Semmivel sem különösebb a Bibliának ez a helye az abban megtalálható egyéb ehhez hasonló misztikus elragadtatásokat leíró részektől, amelyekben a szerzők isteni elhivatottságuk, az istennel való szoros kapcsolatuk kiváltságának illusztrálására, bizonyítására a lehető legkülönösebb a mindennapitól legjobban eltérő szituációkba helyezik az Úrral való társalgásuk menetét. Bármennyire iz almasnak tűnik is Ezékiel könyve, bármilyen könnyen behelyettesíthetők is az is 62
